Az elõadás mûvészete 

"Amit nem tudsz harminc perc alatt elmondani, jobb, ha titokban marad."
(Dr. Hora et Dr. Labora)

A Tudós felfedezéseit kétféle úton bocsáthatja az emberiség rendelkezésére: cikkírás és elõadás útján. Elõadni nehezebb. Rendkívül sajátságos adottságok szerencsés keveredése kell ahhoz, hogy a Tudós felfedezését (mondanivalóját) úgy tálalja (adja elõ), hogy az nemcsak a tárgyilagos tényekre épülõ kísérleteket tükrözze, de szellemes következtetéseivel magával is ragadja a végül tombolva ünneplõ közönséget.
A nehézségek elsõsorban egy sajátos ellentmondásból adódnak. Gondoljuk csak el, mi is van tulajdonképpen, ha egy színész színpadra lép és elmondja Hamlet monológját? A nézõk (= hallgatóság) döbbent csendben hallgatják a felejthetetlen shakespeare-i sorokat. A gyönyörûségtõl ájultan. És a végén? Vörösre tapsolják a tenyerüket. De kik ülnek a hallgatóság soraiban? Háziasszonyok, kútfúrók, orvosok, diákok, kalauzok, ügyvédek, esztergályosok. Lehet, hogy
egy-két színész is. Nem valószínû, de lehetséges. (Véletlenül vagy kíváncsiságból, netán irigységbõl stb.) Az biztos, hogy a három-négyszáz fõnyi nézõsereg nem áll három-négyszáz színészbõl.
Mi van akkor, amikor a Tudós mondja el a monológját?
Elõször is azt nem Shakespeare írta. Õ maga. A hallgatósága sem áll háziasszonyokból, kútfúrókból, orvosokból, diákokból stb. Egyáltalában nem. A harminc vagy háromszáz "nézõ" (hallgatóság) harminc vagy háromszáz pályatárs (kolléga, konkurencia stb.). Miért várhatnánk azt, hogy harminc vagy háromszáz pályatárs a gyönyörûségtõl leszaggatja a csillárt a 31. vagy 301. pályatárs elõadásának meghallgatása után?
Nyilvánvaló tehát, hogy a Tudós elõadásával kapcsolatos problémák egyik forrását a hallgatóság összetételében kell keresnünk.
A másik forrás a Tudós belsõ összetétele. Az elõadói készség adottság kérdése.
Számtalan variáció lehetséges, néhány alaptípus a következõ:

1. Szárnyalóan alkotó elme, de makog,
2. Szárnyalóan alkotó elme, folyamatosan beszél, de nem hangsúlyoz,
3. Szárnyalóan alkotó elme, hangsúlyoz, de dadog,
4. Alkotó elme, de izgulós. Zavarában nemcsak gondolatait, de jegyzeteit is összekeveri,
5. Közepesen alkotó elme, de tûrhetõen beszél,
6. Valami esze van, remek beszélõképességgel,
7. Egyszer (talán) alkotgatott (?), kitûnõ elõadó,
8. Semmi mondanivalója, de fantasztikus elõadó. Az üres fecsegés Paganinije.
Rendkívül fontos, hogy elõadás közben a Tudós megfelelõ kapcsolatot teremtsen hallgatóságával, mert e nélkül tételeinek elfogadtatása egyszerûen lehetetlen. Közvetlen, fesztelen stílus, egy-egy jól elhelyezett aktuális poén a legáthatolhatatlanabb ajtókat is képes kitárni. De be is csukhatja... Mert mi van akkor, ha több hetes töprengés után kiagyalt aktuális poénunk éppen akkor hangzik el, amikor az elnöki tisztet éppen a közismerten gyomorbeteg és tejesen süket N. N., a szakma köztiszteletben álló Nagy Örege tölti be, ki éppen hallókészülékét babrálja a poén elcsattanása alatt. Szót sem hallott belõle. De ha éppenséggel hallotta is volna, akkor se nevetne. És ugyan ki merészelne vele szemben ülve röhögni? Ki MERÉSZELNE vele szemben ülve? Amikor az õ arcán semmi sem rezdül? Kész. A poén elhal születése pillanatában.
A makogó típus ilyenkor tovább csökkent a hangerõn.
A hangsúlytalan teljesen összedarálja a szavakat.
Az izgulós kifelejt három oldalt és két ábrát.
A dadogós fennakad a Drosophila melanogaster kimondásán, gyötrõdve próbálkozik vele kis ideig, majd feladja.
Egyes-egyedül a fecsegés Paganinije tud ilyen helyzeten úrrá lenni. Harsogva nevet saját poénján, a dermedt csendet kihasználva elégedetten jegyzi meg: "ennyit errõl!" majd vizet hörpint, szemüvegét megtörli és elegáns fordulattal, lélegzetnyi szünet után folytatja locsogását.
Borzasztóan fontos, hogy az elõadás érdekes legyen. Ha már úgyis számolni kell az elõadás technikai problémáival (l. fent, a hallgatóság és a Tudós belsõ összetételével!), legalább az elõadás legyen érdekes! Ezt nem csak mondanivalóval érhetjük el. Lehet látványos vetített ábrákkal is. Sõt. Úgy még könnyebb.
Egyszer egy Tudós nehéz ebédet fogyasztott. Nyilván ennek tudható be, hogy lidérces álom gyötörte. Azt álmodta, hogy a Tudományos Akadémián a díszteremben tart elõadást sok száz fõnyi hallgatóság elõtt, de olyan unalmasan, hogy elõadása közben elaludt. Hirtelen ébredt, verejtékes homlokkal. Akkor vette észre döbbenten, hogy tényleg a Tudományos Akadémia dísztermében áll és tényleg elõad!

Tartalomjegyzék   Következõ rész: Idegenforgalom