A Tudós életét úgy tölti ki a tudomány,
mint folyó medrét a víz. Nincs életének
egyetlen órája, perce és pillanata, amit ne szõne
át munkájának ezernyi szövevénye. De hiba
lenne ezt a szakbarbárság megnyilvánulásának
tekinteni. Mert való igaz a fenti állítás,
de nem szó szerinti értelmezéssel. A tudós
alkot, dolgozik és pihen, de pihenését úgy
választja, hogy az mindenben és mindenkor egészséges
összhangban legyen hivatásával. Rendszeresség
mindenekelõtt. Nem is igazi tudós az, aki ne tudná
az elme és a testi erõ véges voltát. Ez a rendszerességének
alapja.
A tudós élete látszólag egyhangúan
egyenletes, pedig csak a maga szabta keretek közé szorított
mindmegannyi izgalom. Egy átlagos nap - kisebb eltérések
az egyedi alkattól. függõen lehetségesek - így
alakul:
Munkálkodás a laboratóriumban: hét-kilenc
óra. Ebbe persze belefér mindaz, ami a kutatómunka
elengedhetetlen és szükségszerû velejárója,
a könyvtárban való búvárkodás,
a tudományos viták stb. Minthogy az egészséges
szervezetnek hatórás alvás tökéletes pihenést
biztosít, az átlag nyolcórás munkát
figyelembe véve fennmarad a napnak tíz órája,
amit igen jól, sokoldalúan tud felhasználni. Ez a
tíz óra jelenti a tudós életében létének
hajtóanyagát. Mert mindenekelõtt a kutatói
elme nem egy mechanikus szerkezet, amely nyolc óra elteltével
egyszerûen kikapcsolható. Sõt, egyszerûen kikapcsolhatatlan.
Szünet nélkül forognak a kis kerekek, és céltudatosan
kell a figyelmet más irányba terelni, hogy mindenképpen
legyen egy regenerációs szakasz. Erre is számtalan
lehetõség nyílik.
A munkahely elhagyását követõ és nem
alvásra szánt idõ (vagyis a tíz óra)
helyes felhasználásának egykönnyen általánosítható
sémája a következõ:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Módszeres életmód mellett ez nemcsak a kutatómunkával való teljes összefonódást biztosítja, de egyben olyan aktív pihenést is nyújt, mely egyrészt harmonikus együttélést ad szeretteinkkel és termékeny talajt biztosít hivatásunk gyakorlása számára. Ritka kivétel zökkenthet ki ebbõl a rendszerességbõl. A tudósi létben tulajdonképpen csak két olyan szituáció van, mely a megszokottól eltérõ életmódra kényszerít:
a) Nem megy a munka.Ebben az esetben az életritmus így alakul:
b) Jól megy a munka.
a) Nem megy a munka
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
b) Jól megy a munka
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Milyen boldog az az ember, aki ezek után hat órát
tud aludni... Mert hogy a nap 24 órájából még
annyi marad. Alvásra. Csaknem naponta.