A Szegedi Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet rövid története
összeállította: Prof. Papp Gyula
A Kolozsvári Egyetem Szegedre költözését követően, a Szegedi
Tudományegyetem Gyógyszertani
(később Farmakológiai és Farmakoterápiai) Intézete jelenlegi helyén 1931 óta működik.
Egyetemi hallgatók magyar és angol nyelvű gyógyszertan oktatásán felül, az Intézet munkáját
döntően a mindenkori igazgató tudományos érdeklődése és lehetőségei határozták meg.
Az Intézet első igazgatója id.
Issekutz Béla
(1921-1937) tanszékvezető
egyetemi tanár,
Kossuth díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja (1939), aki a
hazai kísérletes gyógyszertan megalapozója. Résztvett új gyógyszerek bevezetésében
(Novatropin, Novurit, Perparin).
Kiemelkedő követője ifj. Jancsó
Miklós
tanszékvezető egyetemi
tanár
(1951-1966), kétszeres
Kossuth díjas akadémikust, az MTA rendes tagját (1946)
elsősorban a kemoterápiás szerek
hatásmechanizmusával, a reticulo-endotheliális rendszer, a capsaicin, a hőreguláció, a
neurogén gyulladás és az érzőidegek farmakológiájával foglalkozó nagyon jelentős munkái
tették itthon és nemzetközileg is hírnevessé.
Szekeres László
tanszékvezető egyetemi
tanár (1967-1991),
az orvostudomány doktora (1965)
több mint fél évszázada megalapította a Szegedi Keringésfarmakológiai (Szív-érrendszeri
Farmakológiai) Iskolát, amelyet szakmai-tudományos körökben világszerte ismernek és
elismernek. Utódai, munkatársai, hazai és külföldi kooperációs
partnerei fejlesztették ezt
tovább. Az Iskola tematikájának keretein belül Szekeres László többek között „in vivo”
modelleket dolgozott ki a kísérletes arrhythmiák, az angina pectoris és szívinfarctus
előidézésére, antiarrhythmiás és antianginás szerek tesztelésére. Papp Gyulával, tanszéki
utódával, nagyobb monográfiájukban (1971), az antiarrhythmiás szerek első, korai átfogó
elemzését végezték el. Szekeres László leírta a szív gyógyszeresen (7-oxo-PGI2, carbacyclin)
előidézett késői stress-adaptációját.
Papp Gyula tanszékvezető egyetemi tanár (1991-2001), Széchenyi-díjas
akadémikus, az MTA
rendes tagja (1993) az Intézetben bevezette és szívpreparátumokon alkalmazta az
intracelluláris mikroelektródtechnikát. Alapvető kisérletes megállapításokat tett a szív
gyógyszerérzékenységének életkorral járó változásáról magzati és öregedő szíven, az adrenerg
izgalom okozta szívritmus-zavarok hátterében álló elektropathologiai folyamatokról és a
hyper- és hypothyreosisban a szívizomsejtekben létrejövő transmembrán potenciál
változásokról. Jelentősen hozzájárult az akut szívelégtelenség kezelésére kiterjedten
használt új hatástipusú vegyület, a levosimendan gyógyszerré fejlesztéséhez (Simdax). - Papp
Gyula akadémikus nevéhez fűződik az MTA és a Szegedi Tudományegyetem közös, fontos
tudományos eredményeket felmutató Keringésfarmakológiai Kutatócsoportjának megalakítása
(1999), amelynek közel húsz éven át vezetője, 2007-től 2018-ig kutatóprofesszora.
Varró András tanszékvezető egyetemi tanár (2001-2019), kutatóprofesszor
(2019-) az Európai
Akadémia tagja (2019), az MTA doktora (1998), munkatársaival együttműködve meghonosította
az Intézetben a celluláris szívelektrofiziológia területén az ion-csatorna szintű
vizsgálatok módszereit. Nemzetközileg elismert eredményei jelentősen hozzájárultak az emberi
szívizom-ioncsatornák működésének megismeréséhez. Alapvetőek a szívizom kálium-csatornáinak
farmako-fiziológiájára, valamint az antiarrhythmiás és proarrhythmiás gyógyszerhatásokra
vonatkozó szívelektrofiziológiai kutatásai. Megállapításainak jelentős része tankönyvi
ismeretté vált.
Baczkó István intézetigazgató, tanszékvezető (2019-) által vezetett kutatások
homlokterében, a legutóbbi időkig, a hirtelen szívhalál mechanizmusa és befolyásolásának
lehetősége állt.
A tanszékvezetőkön kívül Leprán István egyetemi tanár, Végh Ágnes egyetemi
tanár és Jost Norbert tudományos főmunkatárs, mindhárman az MTA doktorai,
szív-érrendszeri témakörökben jelentős tudományos eredményeket értek el, fontos kutatási
projektek témavezetői.
Egészében véve, a Szegedi Tudományegyetem Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének vázolt hosszú történetében eddig a leghosszabb ideje fennálló és domináló kutatási terület a szív-érrendszer farmako-fiziológiája, amelynek művelése az Intézetben napjainkban is az eddigi magas színvonalon folyik és a nemzetközi elvárásoknak megfelelően folyamatosan tökéletesedik.