Témaválasztás 

Sokat dolgozni rossz.
Rosszabb csak az, ha nincs mit.”

Már a cím se igaz. Témát lehet adni és kapni. A téma adódik. Kialakulhat. Létrejöhet és beindulhat. A témával kapcsolatban minden mozgásforma lehetséges, csak éppen a választás lehetõsége kizárt. Kezdjük azonban még egy kicsit elõbb, hogy a fenti tézist jobban megérthessük. Az íróember számára a téma az utcán hever. Sokak számára még a lehajolás sem szükséges, valahogy felröppen az asztalukra. Szobrászok esetében a helyzet még kedvezõbb, mert mint köztudott, a szobor benne van a kõben, csak a felesleget kell leütögetni. Legjobb helyzetben a modern festõk vannak, mert ha az ég egy világon semmi, de semmi se jut az eszükbe, sõt, még kedvük sincs a festéshez, nagy sikerrel szerepelhetnek a világ bármelyik biennáléján üres vásznukkal Magány Üresség vagy egyszerûen Kompozíció III cím alatt. Még arra is igényt tarthatnak, hogy vásznuk a bázeli vagy New York-i Modern Múzeumba kerüljön.
A tudós témája csak akkor hever az utcán, ha annyira megutálja, hogy kihajítja az ablakon. Olyat se hallottam még, hogy egy téma úgy született volna meg, hogy a felesleget kellett lekapargatni róla. A helyzet ugyanis általában az, hogy a tudományos munkákban inkább kevesebb van, mint több, s ha azt a keveset kezdik lekapargatni, nem marad vissza semmi. Arra pedig végképpen nincs példa, hogy valaha is üres papírlapokat publikáltak volna a szakfolyóiratokban. (Mellesleg nem is volna hiba, mert az ilyen munkákban legalább nem lenne ellentmondás a kísérleti tények és a következtetések között.)
Elméletileg tehát maradna a témaválasztás. Igen ám, de ennek rengeteg buktatója van. Nézzünk meg egy viszonylag egyszerû példát. A képzeletbeli tudós könyvei között elmerül gondolataiban, és egyszer csak szinte olthatatlan vágyat és érdeklõdést érez az iránt, hogy tanulmányozza a madarak látóidegének molekuláris mûködését. Reálisan gondolkodik, rögtön a vizsgálati objektumra gondol és belátja, hogy a legcélszerûbb olyan madáron kísérletezni, amihez viszonylag könnyen tud nagy mennyiségben is hozzájutni. Baromfi! Nagyüzemileg nevelik, nem lehet probléma egy-két kiló szemet beszerezni a kezdeti munkához. Kiadja az anyagbeszerzésnek a diszpozíciót, s azalatt az egy-két nap alatt, míg a szemeket megkapja, vázolja a teendõket:

1. Szükséges vegyszerek beszerzése.
2. Szükséges mûszerek beszerzése.
3. Új módszer beállításához szükséges irodalom összeállítása
4. Munkatársak meggyõzése.
5. Részfeladatok kiosztása.
Lefekvéskor izgatott remegést érez minden este. Egyre világosabban érzi, hogy milyen apró ösvényen indulhat el a munkában. S egyre türelmetlenebbül várja a nyersanyagot. Az egy-két napból egy-két hét lesz, a napok egyre lassabban múlnak, míg végül is a beszerzõ diadalmasan hoz egy kétes tisztaságú staniclit. Benne közel két kiló tyúkszem; a Széchenyi-fürdõ pedikûrosztályáról.
Ilyen félreértés okozta helyzetben két eset lehetséges. A tyúkszemet kidobni és tyúk szemet beszereztetni. Vagy pedig, hát igen, egyszóval, ahogy nézi az ember a temérdek tyúkszemet, nem is olyan buta dolog feltalálni egy olyan bioaktív krémet, amivel, ha az ember bedörzsölgetné fájós tyúkszemét, az egy-két nap alatt lohadni kezdene, és négy-öt nap alatt olyan lesz a lábujj, mint egy újszülött csecsemõé. Ha a tudósunk - a képzeletbeli - eme variáció mellett dönt, nem biztos, hogy eljut a bioaktív kenõcsig. Nagyobb valószínûsége van annak, hogy következõ munkájának a címe: "Az emberi bõr fehérjéinek gélelektroforetikus elválasztása. I. Lipoproteidek megoszlása a bõrben." A sorozat feltehetõen XXIV-ig tart. Hogy a madárszemben mi megy végbe, majd csak kiderül valakinek a munkájából, a fájós tyúkszemre pedig legjobb a langyosvizes borogatás.

Tartalomjegyzék     Következõ rész: A Fõnök és típusai