Aszepszis és az antiszepszis
    Történeti háttér
    Aszepszis és antiszepszis a sebészeti gyakorlatban
    A sebészeti infekciók, fertőzési utak, a megelőzés lehetőségei
       
A posztoperatív fertőzések oka döntően a beteg saját, normál flórája
       
A sebfertőzések leggyakoribb kórokozói
       
A sebfertőzések leggyakoribb forrásai
       
A sebfertőzés kialakulási ideje
       
A sebfertőzések típusai, osztályozásuk
       
A sebfertőzések prevenciója
       
A sebfertőzés kockázati tényezői
       
Posztoperatív sebkezelés
   
A kórokozók eliminálása, inaktiválása
       
Sterilizálás
       
Dezinficiálás
       
A sebészeti beteg és az aszepszis
           
A bőr előkészítése, műtét előtti tennivalók
           
Műtét előtti bőrfertőtlenítés, lemosás
           
A műtéti területet izolálása
           
A betegek fektetése
       
A műtői személyzet és az aszepszis
           
A műtő területén érvényes viselkedési szabályok
           
A műtői aszepszisnek a műtői személyzetre vonatkozó általános szabályai

           
Bemosakodás, beöltözés
       
A steril műtőben való viselkedés, mozgás
       
Az aszepszis műtővel kapcsolatos általános szabályai
       
Az aszepszis biztosítására és a sebfertőzések elkerülésére szolgáló további fontos tennivalók
       
Az aszepszisszel kapcsolatos teendők a posztoperatív időszakban
    A sebészi antiszepszis
    A műtő felépítése és berendezése, alapvető technikai háttér
       
A műtő standard berendezése
    A műtői személyzet
       
A műtői személyzet feladatai, felelősségeik
 

 

[ vissza az elejére ]

Aszepszis és az antiszepszis

Történeti háttér

A 19. század közepén a sebészet "klasszikus" akadályokkal küzdött. A legnagyobb kihívást és nehézséget a műtéti fájdalom csillapítása, a sebészeti fertőzések megelőzése és leküzdése, valamint a perioperatív időszak felderítetlen kórélettani változásai jelentették; mindezek gátként magasodtak az egyes sebészi kórképeknek megfelelő műtéti technikák és technológiák kidolgozása elé. A "sebészek évszázadának" végére, alig ötven év leforgása alatt lezajlott és befejeződött a klinikum gyökeres átalakítása, és létrejött a modern sebészet, jórészt olyan formában, amilyennek ma is ismerjük.
Az első mérföldkövet 1846. október 16.-án érte el az orvostudomány, amikor William T. G. Morton (1819-1868) bostoni fogász a Massachussets General Hospital-ban éterrel sikeresen elaltatta John Collins Warren (1778-1856) betegét. Pár héten belül, 1846. december 21.-én Londonban Robert Liston (1794-1847) végzett éter altatást, a következő évben az Edinburgh-i James Young Simpson kloroformot alkalmazott. Magyarország tartotta a lépést, Markusovszky Lajos (1815-1893) 1847. január 25-én Bécsben először önmagán próbálta ki az éterbódítást, majd Balassa Jánossal 1847. február 8.-án altatásban végzett műtétet Pesten (Markusovszky nevéhez fűződik az Orvosi Hetilap (1857) és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (1863) létrehozása is). A narkózis gyorsan és általánosan elfogadottá vált. Vajna Vilmos 1893.-ban az Orvosi Hetilapban számolt be a Német Sebész Társaság 3 éves statisztikájáról, eszerint 3098-ból 1 esetben történt halálozás.
A narkózissal új korszak kezdődött a sebészetben, a műtét idejét nem korlátozta a fájdalom. A sebfertőzés megakadályozására szolgáló kezdeti próbálkozások nem voltak ilyen sikeresek. A műtéti sebzéseket továbbra is gyakran követte irritatív láz, ami szerencsés esetben néhány napig tartott és olyan gennyképződéssel járt, amit Galenus óta pus bonum et laudabile-nek (jó és dicséretes gennynek) neveztek; de végzetes posztoperatív fertőzésekkel még a legzseniálisabb sebészeknek is számolniuk kellett.
    A műtét utáni fertőzések megnevezésére a hospitalizmus és a kórházi üszök kifejezést is használták. A kórházi fertőzések gyakoriságát jól mutatja a gyermekágyi láz incidenciája: a bécsi Allgemeines Krankenhaus szülészetén 1841-46 között az I. osztályon 20042 szülő nő közül 1989-en (9.92%), de egyes időszakokban még ennél is többen haltak meg (pl. 1842 októberében 29.3%). Ebben az időben Edinburgh és Glasgow kórházaiban az átlagos mortalitás megközelítette a 40%-ot. A kloroform narkózist bevezető Simpson brit szülész mondása szerint a "sebészeti klinikák műtőasztalára fektetett betegnek kisebb az esélye a túlélésre, mint egy angol katonának a Waterloo-i csatatéren."

Az 1840-es években Semmelweis Ignác (1818-1865) és Oliver Wendell Holmes amerikai anatómus jutott el a legközelebb az okok kiderítéséhez. Végül Semmelweisnek sikerült egyértelműen igazolnia, hogy a gyermekágyi lázat, azaz a fertőzést az orvosok keze közvetíti; 1847 május 15.-től a klórmeszes vízzel történő kézmosással 14.5%-ról 1.2%-ra szorította vissza osztályán a gyermekágyi láz halálozását. Semmelweis zseniális felfedezésével a bakteriológia korszaka előtt bebizonyította az aszepszis hatékonyságát, felismerése azonban nem vált általánosan ismertté. Az 1860-as évek elején Louis Pasteur (1822-1895) kidolgozta a betegségek keletkezésének csíraelméletét. Feltételezte azt is, hogy a sebfertőzést, gennyképződést is a környezetből származó mikroszkopikus részecskék okozzák. Sir Joseph Lister (1827-1912) skót sebészre maradt, hogy meggyőzze a világot, hogy a sebfertőzés megelőzhető. Lister karbolsavat (fenolt) permetezett a műtőben a műszerekre, a műtétet végző orvos kezére valamint a sebbe is, a mikroorganizmusok elpusztítására, elindítva ezzel az antiszepszis irányzatát (1867). Robert Koch (1843-1910) 1881-ben közölte posztulátumait, amelyekkel bizonyítani lehetett, hogy a fertőző betegségeket élő mikroorganizmusok, baktériumok okozzák:
(1) a kórokozó minden betegből kimutatható,
(2) a betegből nyert kórokozó mesterségesen tenyészthető,
(3) a mesterségesen tenyésztett kórokozók emberbe vagy kísérleti állatba beoltva ugyanazt a betegséget hozzák létre, és
(4) az így fertőzött betegből a kórokozó kimutatható.
Lényeges továbblépést jelentett, mikor Ernst von Bergmann (1836-1907) 1887-ben bevezette a szublimát-antiszepszist, 1886-ban a gőz-sterilizációt, majd Curt Schimmelbusch (1850-1895) az aszeptikus sebkezelést. Az 1880-as évek végén Lister elismerte, hogy a német sebészek által kidolgozott aszeptikus eljárás előnyösebb saját módszerénél. A sebészi gumikesztyű kifejlesztése és bevezetése William S. Halsted, a Johns Hopkins Egyetem sebésze (1852-1922) nevéhez fűződik. Halsted 1890-ben felkérte a Goodyear Rubber Company-t, hogy készítsen vékony gumikesztyűt főműtősnője és későbbi felesége, Caroline Hampton számára, aki a bemosakodó szerektől dermatitisben szenvedett. A gumikesztyű rutinszerű használatát Halsted tanítványa J. Bloodgood kezdeményezte, s a módszer már nemcsak a dermatitis előfordulását csökkentette, hanem a posztoperatív sebfertőzések számát is.

 

[ vissza az elejére ]

Aszepszis és antiszepszis a sebészeti gyakorlatban

Aszepszis: Eljárások, ténykedések és magatartásformák összessége, melyek célja a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, vírusok stb.) távoltartása a beteg szervezetétől és a műtéti sebtől. Célja a cél a kontamináció megelőzése. Az aszepszist a műtét során használt eszközök, tárgyak, anyagok sterilizálásával, mikrobaszegény környezet megteremtésével és szigorú viselkedési szabályok betartásával érhetjük el.
Antiszepszis: Eljárások, melyek célja a tárgyakon, bőrön, sebben már fennálló (bakteriális és egyéb) kontamináció leküzdése fertőtlenítéssel, dezinfekcióval. Mivel a bőrfelületek, így a műtéti terület és a sebész keze nem tehetők tökéletesen csíramentessé, felületi sterilitásról ezekben az esetekben nem beszélhetünk.
Tágabb értelemben aszepszisen azt az ideális állapotot értjük, amikor a műszerek, a bőr, illetve a műtéti seb nem tartalmaz mikroorganizmusokat - az antiszepszis pedig mindazon eljárások összessége, amelyeknek célja a sebészi aszepszis elérése. Az aszepszis mindig az első, aszepszis = prevenció!

 

[ vissza az elejére ]

A sebészeti infekciók, fertőzési utak, a megelőzés lehetőségei

A kórokozók származhatnak: 1. az operációra váró betegből; 2. a műtétben közreműködő műtői személyzettől; 3. a műtőhelyiségből (a levegőből, pl. klímaberendezésből, a vízből), a műtői tárgyakról, felszerelésekről, eszközökről (anyagok, textíliák, varróanyagok, kötszerek stb.). Az aszepszissel kapcsolatos szabályokat be kell tartani mindhárom esetben, a sebfertőzések elsődleges megelőzését csakis ez biztosítja.
Paradox jelenség, hogy Semmelweis és Lister után 150 évvel éppen a kórházi fertőzések száma növekszik. Az egészségügyi ellátás során bekövetkező betegségeket (pl. gyógyszerallergia, transzfúziós szövődmények) iatrogén ártalmaknak nevezzük s ezek egyike a iatrogén infekció, ill. szinonimája a nosocomiális infekció (mivel a görög iatros szó az orvoshoz, a hospitalis pedig a kórházhoz köti e betegségeket, a kellemetlen csengés miatt ezeket a fertőzéseket, betegségeket összefoglaló néven nosocomiális szóval illetik). A nosocomiális infekciók megjelenési formája igen változatos, egy részük jól körülírtan jelentkezik, s ezekben általában egy kórokozó a felelős, de az esetek nagy részében olyan szindróma jelenik meg, amely kiváltásában számos kórokozó vesz részt. A sebészet e kérdéskör elsőszámú érintettje.
A nosocomiális fertőzések között jelentős a sebfertőzés (surgical site infection - SSI) aránya (USA: 14-16%, Emori, 1993). A sebészeti betegek halálozásában 77%-ban közrejátszik (Mangram, 1999), 2.2-szeresre növeli a halálozás relatív kockázatát (Kirkland, 1999), a kórházi tartózkodást 5-15 nappal meghosszabbítja. Az összes sebészeti szövődmény figyelembevétele esetén az SSI előfordulási gyakorisága 1-3%, de vastagbél-sebészet esetén elérheti a 10%-ot. Mindez igen nagy terhet ró a betegre, a sebészre, az egészségügyre és a társadalomra egyaránt - az etiológia és a pathomechanizmus ismerete és megértése tehát döntően fontos.

[ vissza az elejére ]

A posztoperatív fertőzések oka döntően a beteg saját, normál flórája
Bőr:                 Staphylococcus, Streptococcus
Szájüreg:        Staphylococcus, Streptococcus, anaerobok
Orr-garat:        Staphylococcus, Streptococcus, Haemophilus, anaerobok
Vastagbél:     Gram-negatív pálcák, Enterococcus, anaerobok
A vizeletkiválasztó rendszer: normálisan steril.

[ vissza az elejére ]

A sebfertőzések leggyakoribb kórokozói

Staphylococcus aureus (20%), Coagulase-negatív staphylococcus (14%), Enterococcus (12%), Escherichia coli (8%) Pseudomonas aeruginosa (8%), Enterobacter (7%), Proteus mirabilis, Klebsiella pneumoniae, Candida albicans, Bacteroides fragilis, egyéb streptococcusok (2-3%).
(Forrás:
National Nosocomial Infections Surveillance (NNIS) System, Centers for Disease Control and Prevention (CDC), 1996)

[ vissza az elejére ]

A sebfertőzések leggyakoribb forrásai
A seb közvetlen fertőzése esetén a beteg reziduális bőrflórája vagy bőrfertőzése; a sebész keze; fertőzött eszköz vagy kötés; drének, intravénás katéterek, eszközök.
Légúti fertőzések esetén a személyzet és betegtársak bőre és ruházata; a műtői vagy kórtermi légáramlás.
Hematogén terjedés esetén intravénás szerelékek; más, távoli anatómiai régiók szeptikus szövődménye.
(Forrás: Leaper DJ. Risk factors for surgical infection. J Hosp Infect 1999; 30: S127-139)

[ vissza az elejére ]

A sebfertőzés kialakulási ideje
A sebfertőzés a kontaminációt követő 2 órán belül kialakul. Az oxidatív folyamatok fontos szerepet játszanak a kórokozókkal szembeni védekezésben: a reaktív oxigén gyökök (elsősorban a szuperoxid anion), a sebészi patogénekkel szembeni védekezés első vonalát jelenti. Mivel a leukocyták NADPH-kapcsolt oxigenáza pO2-dependens (Km~60 Hgmm), ezért hipoxia esetén a kórokozók elpusztításának esélye átmenetileg csökken.

[ vissza az elejére ]

A sebfertőzések típusai, osztályozásuk
Felületes sebfertőzés, a diagnózishoz szükséges kritériumok:
1.  a műtétet követően 30 napon belül megjelenik;
2.  csak a bemetszés által érintett bőrt vagy bőr alatti kötőszövetet érinti;
3.  a következők közül legalább egy fennáll:
       -
 
gennyes szivárgás;
       -  a sebváladékból kórokozó tenyészthető ki;
       -  gyulladás általános tünetei (color, dolor, tumor, functio laesa);
       -  az orvos felületes fertőzést diagnosztizál.

Mély sebfertőzés, a diagnózishoz szükséges kritériumok:
1.  a műtétet követően 30 napon belül jelenik meg (kivéve implantátum-beültetés esetén, ekkor egy éven belül ide sorolható);
2.  a bemetszés által érintett mélyebb szövetekben lokalizálódik (pl. gennyes szivárgás a mélyebb rétegekből), de a műtét által érintett szervek, testüregek nem érintettek, és/vagy a mély bemetszés spontán szétválása vagy újra megnyitása;
3.  abban az esetben, ha az alábbiak közül legalább egy tünet fennáll:
       -  a betegnek 38°C-ot meghaladó láza van;
      
-  helyi fájdalom, érzékenység;
      
-  pozitív tenyésztési eredmény a bemetszésből nyert mintában;
      
-  mély bemetszés/reoperáció során nyert minta direkt vizsgálata, szövettani eredménye,
          vagy radiológiai vizsgálat tályogra vagy más fertőzésre utal;
       -  az orvos mély bemetszési fertőzést diagnosztizál.

Szervi-testüregi fertőzések, a diagnózishoz szükséges kritériumok:
1.  a műtétet követően 30 napon belül jelenik meg (implantátum beültetés után egy éven belül)
2.  a fertőzés a test legkülönbözőbb, műtétbe bevont részeit érinti;
3.  legalább egy fennáll a következők közül:
       -  gennyes szivárgás a műtéttel kapcsolatos drénből;
       -  pozitív tenyésztés a váladékból, vagy szövetmintából, amely az érintett szervből vagy testüregből származik;
       -  reoperáció során nyert minta direkt vizsgálata vagy szövettani eredmény vagy radiológiai vizsgálat szervek vagy testüregek tályogjára vagy más egyértelmű fertőzésére utal;
       -  az orvos szervek vagy testüregek sebészi fertőzését diagnosztizálja.

(Az alábbi kép a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthető.)

[ vissza az elejére ]

A sebfertőzések prevenciója
1.  Szeptikus műtét vagy magas rizikójú beteg esetén perioperatív antimikrobiális profilaxist (preventív antibiotikum kezelést) kell végezni.
2.  Diabetes mellitus esetén a vércukorszintet normalizálni kell.
3.  Szöveti oxigén tenzió fenntartása, szükség esetén hiperoxigenizáció alkalmazása a műtét során.
4.  A testhőmérsékletet a normális szinten kell tartani a műtét alatt. Az altatás rontja a hőszabályozást, a kialakuló műtéti hipotermia + az anesztézia vazodilatációt okoz, emiatt a maghőmérséklet tovább csökken.
5.  A műtéti területről a szőrzetet, hajat el kell távolítani a műtét előtt, mivel sok mikroorganizmust tartalmazhatnak.
6.  Nagyon fontos a műtét előtt a gondos bemosakodás, műtét alatt szükség esetén kesztyűcsere és átmosakodás, a posztoperatív időszakban a fertőtlenítőszeres kézmosás és steril gumikesztyű használata sebkezeléskor, kötözéskor.
7.  Megfelelő sebészi technikát kell alkalmazni (a szövetek kímélése, vérzéscsillapítás, diatermia, felszívódó varratok alkalmazása, megfelelő varrattechnika stb.).
8.  Fontos a kockázati tényezők ismerete és kontrolljuk.

[ vissza az elejére ]

A sebfertőzés kockázati tényezői
1. Szisztémás tényezők
Kor (idős, vagy gyermek), alultápláltság, elhízás, hypovolemia, rossz perfúzió, szteroid terápia, immunszupprimált állapotok. Az utóbbi esetekben m
űtéti beavatkozás csak aszeptikus körülmények között, steril műtőben történhet. A beteget műtét után izolálni kell, steril környezetben a higiénés rendszabályok szigorú betartásával kell ápolni. Sebét kötözni csak "műtői körülmények" között szabad. Még a legközvetlenebb hozzátartozói sem érintkezhetnek közvetlenül a beteggel, hazatérés után is átmeneti otthoni izolálás szükséges.
Megváltozott immunválasszal együtt járó betegségek: diabetes mellitus, májcirrhosis, uraemia.
2.
A sebbel összefüggő tényezők
Élettelen, devitalizált szövet hátrahagyása a sebben; hematoma; idegentest, beleértve a dréneket és varratokat; holttér; nem megfelelő bőrfertőtlenítés, lemosás, borotválás; előzetesen fennálló fertőzés (helyi vagy távoli).
3.
A műtéttel összefüggő tényezők
Rossz technika; elégtelen vérzéscsillapítás, hosszú műtét (>2 h); intraoperatív fertőzés, beleértve a nem steril műtéti résztvevőket, műszereket, műtői eszközöket; nem megfelelő légcsere; kihűlés, hipotermia; hosszú preoperatív kórházi tartózkodási idő.
4.
A műtét típusa
Kockázati tényező lehet maga a műtéti típus is, bizonyos műtétek esetén a sebfertőzés rizikója az átlagosnál magasabb. A műtéti sebeket a sebfertőzés kockázata alapján tiszta, tiszta-fertőzött, fertőzött, és szennyezett-fertőzött csoportokra oszthatjuk.

Csoportok

Leírás

Kockázat (%)

Tiszta
(I. csoport)

Steril műtéti seb, elsődleges zárás, heveny gyulladás nélkül, légút, gasztrointesztinális (GI) traktus, húgyutak, vizeletkiválasztó rendszer nem nyílt meg.

      <2

Tiszta -fertőzött
(II. csoport)

Elektív légúti, epe, GI, húgyuti megnyitás történt, kismértékű környezeti szennyeződéssel. (pl: appendectomia)

    <10

Fertőzött
(III. csoport)

Gyulladás, vagy jelentékeny szennyeződés a GI traktusból, áthatoló, 4 óránál kevesebb ideig ellátás nélkül maradt traumás sérülések, az aszeptikus műtéti technika súlyos hibája

kb. 20

Szennyezett - fertőzött
(IV. csoport)

Gennyes fertőzés, preoperatív zsigeri perforáció, 4 óránál tovább ellátás nélkül maradt penetráló traumás sebek

kb. 40

[ vissza az elejére ]

Posztoperatív sebkezelés
    Döntő tényező az aszepszis szabályainak rigorózus betartása:
    - Az elsődlegesen zárt sebet steril fedőkötés fedi 48 óráig,
    - Higiénés kézfertőtlenítés a sebkezelés előtt és után,
    - Fedőkötés csere esetén steril technikát kell alkalmazni.

 

[ vissza az elejére ]

A kórokozók eliminálása, inaktiválása

Sterilizálás
    Élő mikroorganizmusok (beleértve a nyugvó formákat, pl. spórákat) elpusztítása, teljes csíramentesség, melyet különböző fizikai és kémiai behatásokkal, módszerekkel, eszközökkel lehet elérni.
1. Autoklávozás
Hatékony és olcsó sterilizálási eljárás. Hatásossága azon alapszik, hogy a túlnyomás alatt álló gőz hőmérséklete meghaladja a 100°C-ot: 108 kPa esetén 121
°C, 206 kPa esetén hőmérséklete 134°C lesz. A sterilizáláshoz szükséges idő az első esetben 20, a másodikban 10 perc lesz. A vírusok és spóraképző baktériumok elleni hatékonyság feltétele, hogy a készüléket légtelenítsük, és a gőz közvetlenül érje az anyagok felszínét. A hatékonyságot a csomagoláson elhelyezett indikátorcsík színváltozása jelzi. Hátránya, hogy hőérzékeny tárgyak esetén nem alkalmazható.
2. Gázsterilizálás etilén-oxiddal
Nagy behatoló képességgel rendelkezik, hatékony baktériumokkal, vírusokkal és spórákkal szemben. Előnye, hogy hőérzékeny tárgyaknál is alkalmazható. Hátránya, hogy gyúlékony, mérgező és drága; a sterilizált felszínen toxikus és irritáló etilén-oxid maradványok lehetnek, ezért az így sterilizált eszközök használata előtt hosszabb tárolás (szellőztetés) szükséges.
3. Hideg sterilizálás
A sporicid kémiai szerek főképp dezinfekcióra használhatók, de hosszabb ideig alkalmazva sterilizálnak is. Előnyük, hogy viszonylag olcsók, és hőérzékeny tárgyak esetén is alkalmazhatók. Hátrányuk, hogy toxikusak és irritálnak. A leggyakrabban alkalmazott folyékony sporicid szer a 2%-os glutáraldehid (Cidex), amely a legtöbb baktériumot és vírust 10 percen belül elpusztítja, a spórákat csak 3 óra után.
4. Besugárzás
A gammasugárzás és az elektronsugárzás kiválóan sterilizál. Inkább ipari célokra, egyszer használatos eszközök (pl. műanyagfecskendők, tűk) és anyagok (pl. kötszerek) hideg sterilizálására használják, mint kórházi sterilizálásra.

[ vissza az elejére ]

Dezinficiálás
    Élő, szaporodóképes mikroorganizmusok számának csökkentése elpusztításuk, illetve inaktiválásuk révén. Általánosan használt módszerei:
1. Alacsony hőmérsékletű gőz
A legtöbb baktérium és vírus elpusztul nedves hő hatására. Lumennel bíró, üreges tárgyak fertőtlenítésére általában 73°C-os telített vízgőzt használunk, több mint 10 percig. Hőérzékeny tárgyaknál nem alkalmazható.
2. Kémiai dezinficiensek
Hőérzékeny tárgyaknál is alkalmazhatók, de a hőnél kevésbé hatásosak. A mikroorganizmusok érzékenysége nagyon eltérő velük szemben:

    Gram-pozitív baktériumok nagyon érzékenyek;
    
-  Gram-negatív baktériumok kissé ellenállók;
    
-  Clostridium és Mycobacterium nagyon ellenálló;
    
-  A lassú vírusok kifejezetten ellenállók.
A fertőtlenítő szerek felhasználására vonatkozólag (alkalmazási javaslat, oldatok elkészítése, a különböző anyagok és tárgyak hatásos fertőtlenítéséhez szükséges töménységi fok, behatási idő, stb.) az OEK által kiadott “Tájékoztató a fertőtlenítésről és fertőtlenítőszerekről" c. kiadvány ad útmutatást. Fontosabb szerek: fenol származékok, klórvegyületek, alkoholok, kvaterner ammónium származékok.

[ vissza az elejére ]

A sebészeti beteg és az aszepszis
    Napjainkra a tágabban értelmezett sebészi aszepszis már részletesen kidolgozott rutineljárássá vált. Az aszepszissel kapcsolatos szabályokat be kell tartani az operálandó beteg, a műtétben közreműködő műtői személyzet, a műtőhelyiség, a műtői tárgyak, felszerelések, eszközök esetében is. Minden műtét előtt sebészi bemosakodást, kézfertőtlenítést kell végezni. Steril műtőköpeny és gumikesztyű, steril izolálás, műszerek és varróanyagok alkalmazása nélkül modern sebészet nem művelhető. A sebészi aszepszis szigorú óvintézkedéseket igényel, a steril területen dolgozóknak meg kell érteniük, hogy a technikai szabályok legkisebb megsértése is akár végzetes fertőzést eredményezhet.

[ vissza az elejére ]

A bőr előkészítése, műtét előtti tennivalók
1. Fürdés
Nem bizonyított egyértelműen, hogy a bőr alacsonyabb csíraszáma alacsonyabb sebfertőzési aránnyal járna, de elektív esetekben teljes toalett szükséges; lehetőleg antiszeptikus szappannal (klórhexidin, kvaternol) a műtéthez legközelebbi időpontban.
2. Borotválás
A szőr, haj eltávolítása közvetlenül a műtét előtt történjék, a lehető legkisebb hámsérüléssel. Közvetlenül a műtét előtt elvégezve a sebfertőzési arány 1%, 12 órával a műtét előtt elvégezve a sebfertőzési arány >5%. Ennek oka, hogy a hámsérülésekben ennyi idő alatt már baktériumok szaporodhatnak el. Gépi borotválás, szőrtelenítő krémek esetén a fertőzési arány >1%.
3. A bőr előkészítése
Elektív műtét esetében a műtétet megelőző napon (a műtéthez legközelebbi időpontban) történik. A bőrön alkalmazható fertőtlenítőszerek a következők:
            -  70%-os izopropil-alkohol: denaturál, baktericid, hatástartama rövid;
            -  0.5%-os klórhexidin (kvaternol): baktericid, spórákra nem hat, hosszú hatású (6 óra);
            -  70%-os povidon-jodid: oxidál, a spórák ellen hatásos, szerves anyagok (pl. vér) gyorsan inaktiválják, irritálhatja a bőrt.

[ vissza az elejére ]

Műtét előtti bőrfertőtlenítés, lemosás

    A bemosakodás (sebészi kézfertőtlenítés) után, a beöltözés (steril műtőköpeny felvétele) előtt végezzük. A lemosás a tervezett metszésvonaltól mindig kifelé, körkörösen történik. A fertőtlenített terület elég nagy legyen az esetleges sebvonal meghosszabbításhoz, drén behelyezéshez. Általában két fázisból áll (az adott műtő elfogadott, és általánosan alkalmazott szabályai szerint kell elvégezni): 1. benzinnel történő zsírtalanítás; 2. kétszeri lemosás engedélyezett fertőtlenítőszerrel: 1-5 %-os jódtinktúrával (klasszikus, ma már alig alkalmazzák), povidon-jodiddal (Betaisodona - általánosan alkalmazott szer), (jód)érzékeny bőrű beteg esetében alkohollal, Dodesept oldattal stb.
A műtéti terület lemosását "magfogóba" fogott steril "gézgombócokkal", a "bucikkal" végezzük el. Aszeptikus beavatkozásnál mindig a tervezett metszéstől indulva haladunk a periféria felé, szeptikus, vagyis fertőzött műtéti terület esetén a periféria felől haladunk a beavatkozás tervezett helye felé. A lemosásnál a széli részek felé haladó, ezért egyre szennyezettebbé váló bucival sohasem térünk vissza a terület közepe felé. A lemosás végén a testhajlatokban összegyűlt benzint, illetve fertőtlenítőszert a bőrgyulladás elkerülése céljából felitatjuk.

[ vissza az elejére ]

A műtéti területet izolálása

    A bőrfertőtlenítést követően a műtéti terület tisztaságának, a műtétben részt vevő személyzet által viselt műtősköpeny és gumikesztyű, valamint a műtét során használt műszerek, eszközök, anyagok sterilitásának megőrzése céljából a fertőtlenített műtéti területet steril len textíliával, steril vízhatlan papírral, továbbá steril kiegészítő tartozékok (esetleg steril műanyag fólia) alkalmazásával izoláljuk a nem fertőtlenített bőrfelületektől, illetve testtájékoktól. Az izolálás megakadályozza a betegből származó kontaminációt. A fertőtlenített, de sterilnek nem tekinthető műtéti területre ragasztható steril, öntapadós, műanyag fóliák hasznossága a posztoperatív fertőzések megelőzésében kérdéses, mivel a fokozott izzadás révén elősegíthetik a bőr reziduális baktériumainak a felszínre kerülését a műtét alatt. Mivel a fertőtlenített bőr mélyebb rétegeiben mindig maradnak baktériumok, ezért a bőrt sem műszerrel, sem kézzel nem szabad megérinteni. Az izoláláshoz a humán műtéteknél általában egyszer használatos steril textilkendőket, vagy permeábilis len-textíliákat használunk, amelyeket öntapadó felületek rögzítenek a beteg bőréhez. Ezek hiányában azonban négy steril lepedőt is használhatunk. Általános sebészeti beavatkozások, hasi műtétek esetén a speciálisan hajtogatott első lepedővel a műtősnő és az asszisztens a beteg lába felől végzi el az izolálást. Ezután a Mayo-asztal már odatolható a műtőasztal lábvégéhez. A második lepedővel a beteg feje felől izolálnak, amelyet az asszisztens "cserebogárral" a műtőasztal lírájához rögzít. Ezután következik a két oldalsó izoláló lepedő felhelyezése. A lemosott területnél mindig kisebb részt izolálunk. A lepedők a betegre való helyezés után a műtéti terület közepe felé már nem mozgathatók, csak a periféria felé, mert kórokozókat vihetünk a nem fertőtlenített részekről a műtéti területre. A lepedőket - az izolált terület négy sarkán - Backhaus-fogókkal egymáshoz és a beteg bőréhez rögzítik. A fogók okozta pontszerű szúrt sebek nyom nélkül gyógyulnak.

[ vissza az elejére ]

A betegek fektetése
A beteget elhelyezhetjük háton (standard fektetés, pl. hasi műtét), oldalt (pl. mellkassebészet), vagy hason fekve (pl. varixműtét). Néhány fektetési típust külön kell említeni.
1. Trendelenburg-helyzet (Friedrich Trendelenburg (1844-1924) német sebész által leírt (1881) pozíció). Fejjel lefelé 45o-os dőlésszögű (a fej a vízszintes alá süllyed) fektetés. Indikációi: a vénás nyomás csökkentése (pl. varix műtét), a vékonybelek visszatartása a medencéből (pl. nőgyógyászat, laparoszkópos műtétek). A Trendelenburg helyzet élettani hatásai: megnövekedett vénás visszaáramlás, emelkedett intracranialis és intraocularis nyomás, megnövekedett intragastricus nyomás → gyomortartalom reflux, vénás pangás az arcon és nyakon.
2. Fordított (vagy anti-) Trendelenburg helyzet. Élettani hatásai: csökkenő vénás visszaáramlás → perctérfogat (CO) esés, artériás középnyomás (MAP) csökkenés, a tüdő funkcionális rezerv kapacitása megnő.
3. Oldalfekvés - laterális decubitus helyzet. Indikációi: thoracotomiák, vese, váll, csípő műtétek. Problémákat okozhat, mivel megváltoztatja a fiziológiás légzést.
Lateralis decubitus pozícióban flexió, kiemelés az asztal közepén. Indikáció: nephrectomia. Problémák okozhat a vena cava kompresszió → csökkenő vénás visszaáramlás és hipotenzió.
4. Kőmetsző helyzet. Indikáció: nőgyógyászat, végbél sebészet. Problémát jelenthet, hogy az alsó végtagi autotranszfúzió növeli a preloadot (a perctérfogat a beteg volumen státusától függően változik), a vitálkapacitás csökken, és az aspiráció kockázata nagy: anaesthesia indukció tilos ebben a helyzetben!
5. Kraske-féle térd-könyök helyzet. Indikáció: proctológia - rectalis, perianalis, coccygealis sebészet.

[ vissza az elejére ]

A műtői személyzet és az aszepszis

A műtő területén érvényes viselkedési szabályok

      -  A műtőben csak azok tartózkodhatnak, akiknek jelenléte elengedhetetlenül szükséges.
-  Kerülni kell a felesleges légmozgással járó tevékenységet (beszéd, nevetés, tüsszentés, járkálás). Az egész műtőre a nyugalom légköre legyen a jellemző, a mozgás és a beszélgetés a legszükségesebbre korlátozódjon.
A műtőbe csak az ott rendszeresített öltözékben és cipőben szabad belépni, tehát a fehérnemű kivételével teljes öltözékcserét kell végrehajtani. Az átzsilipelés nem csak a személyzetre, de a betegekre is vonatkozik, akiket az előkészítő helyiségben helyeznek át a műtőben használatos kocsikra.
-  A műtő területét tilos elhagyni műtői ruházatban.
-  A műtő ajtói zárva tartandók.
-  A műtőtraktusban a tartózkodó helyiségen kívül csak sapkában és maszkban szabad közlekedni, amelyeknek el kell takarniuk a hajat, a szájat és az orrot is. A maszkot cserélni kell, ha átnedvesedett.

[ vissza az elejére ]

A műtői aszepszisnek a műtői személyzetre vonatkozó általános szabályai

      -  A műtőben dolgozók számára szigorú személyi higiéné szükséges. Műtéti beavatkozásban csak sebészi kézmosás, bemosakodás után lehet részt venni. A bemosakodó ékszert, gyűrűt, karórát nem viselhet, a körmöknek tisztáknak kell lenniük, nem lehet rajtuk körömlakk. A sebészi bemosakodást mindig az adott műtő elfogadott és általánosan alkalmazott szabályai szerint kell elvégezni.
-  A bemosakodott, "steril" személyzet csak a steril területen belül mozoghat. A steril terület határait az izolálás jelzi.
-  A nem steril személyzet nem közelíthet meg steril területet vagy bemosakodott, steril személyt, nem nyúlhat steril felszínek fölé, és csak nem steril eszközöket kezelhet.
-  A steril műtői személyzet mindig egymás felé fordul, soha nem mutat hátat egymásnak vagy a steril műtéti területnek.
-  Légúti infekció vagy nyílt, váladékozó seb kizárja a műtéti közreműködést.

[ vissza az elejére ]

Bemosakodás, beöltözés
        1. Átöltözés
A műtőben csak bemosakodó ruhában (általában zöld vagy kék színű tunika és nadrág) tartózkodhatunk, utcai vagy osztályos ruha, orvosi köpeny viselése tilos. Kötelező a műtői papucs (vagy a műtőben vagy a sebészeti osztályon használt cipő + lábzsák) használata. Az átöltözés, a sapka és a maszk felvétele az öltözőben történik.
        2. Sapka, maszk felvétele
A műtőben a személyzet az egész hajat beborító papír vagy textilsapkát és sebészi maszkot visel, amelyeket a műtőbe való belépés előtt kell felvenni. A maszknak szorosan kell illeszkedni az arcra és az orra is. A maszkot minden műtét előtt, de ha átnedvesedik, azonnal le kell cserélni. Egyes műtéteknél (pl. szívsebészet) két maszk viselése is ajánlható.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

         
helyes helytelen

        3. Bemosakodás, a sebészi kézfertőtlenítés
Minden műtét és steril beavatkozás előtt sebészi kézmosást, bemosakodást kell végezni. A kéz nem tehető csíramentessé, a bemosakodás célja a tranziens és a rezidens baktériumflóra redukálása. A bemosakodás során nemcsak a bőrfelület tranziens flóráját elimináljuk, de átmenetileg a mélyebben ülő rezidens csírák nagy részének aktivitását is gátoljuk. A bemosakodó szer vékony filmréteget képez a bőrön, ily módon megakadályozva a kriptákban tartózkodó rezidens baktériumok felszínre kerülését.

    

A jelenleg alkalmazott módszerek alapja az Ahlfeld-Fürbringer-féle kétfázisú bemosakodás, a mechanikus kézmosást követő kézfertőtlenítés.
Az első fázis a mechanikus kéztisztítás. Körömtoalett után a kezet és alkart könyökig szappannal és meleg folyóvízzel megmossuk. Steril kefével csak az ujjbegyet és a körmöket tisztítjuk, majd a kezeket és az alkart leöblítjük. Az első fázis legalább három, legfeljebb öt percig tart.
A második fázis a kézfertőtlenítés. A dezinficiáló szert (5 x 5 ml) a kéz és az alkar bőrébe bedörzsöljük, általában 5 x 1 percig. A jelenleg alkalmazott dezinficiáló szerek: alkohol, fenol, hexachlorophen, jód, klórhexidin tartalmúak. Gyári készítmények: Dodesept Hand, Promanum N, Septoderm Hande, Skinman Intensive, Bradoderm, Spitaderm, Betaisodona (jódos oldat), Sterillium (alkoholos oldat).
A bemosakodás után késedelem nélkül be kell lépni a műtőbe, könyökben feltartott kezekkel, vigyázva arra, hogy immár "steril" kezünkkel ne érintsünk meg semmit.
            3.1. Mechanikus tisztítás
-  A rajtunk lévő órát, gyűrűt, karkötőt, levesszük.
-  Körömtoalett következik, körömvágás, a köröm alatti terület megtisztítása steril eszközökkel.
-  Beállítjuk a megfelelő vízáramot és vízhőmérsékletet. Meleg, de nem forró vizet használunk.
-  Mindkét kezet és az alkart szilárd vagy folyékony szappannal és vízzel alaposan meg kell mosni, majd leöblíteni. Beszappanozzuk a kezet, az ujjakat, az ujjak begyét, az ujjak közét, a tenyeret és a kézhátat. Beszappanozzuk az alkart a könyökig. Bemosakodás közben vigyázunk arra, hogy a kezünk magasabban legyen, mint az alkar, hogy a szennyezett szappanos víz ne folyhasson a kezekre.
-  A kezeket és az alkarokat meleg folyó vízzel alaposan le kell öblíteni. Ezt mindig egy irányban, a kezektől kiindulva az alkarok felé folytatva végezzük. Az öblítést az ujjakkal kezdjük. Kezünket úgy tartjuk, hogy magasabban legyen, mint a könyök, hogy a víz a könyök irányába folyjon. Ha szükséges, megismételjük az öblítést, de a kezünket és a karunkat sohasem mozgatjuk előre-hátra a víz alatt, nehogy a meg nem tisztított részekről szennyeződés kerüljön a megmosott részekre.
-  A köröm, a körömágy tisztításához autoklávban sterilizált körömkefét kell használni, személyenként külön-külön. A legmegfelelőbb a természetes szálú körömkefe. A kefét jól benedvesítjük, majd kézbe vesszük a szappant, és beszappanozzuk. A szappanos körömkefével alaposan megtisztítjuk a körmök alját, a körömágyat és az ujjbegyeket. A kéz és kar kefézése tilos.
-  Ledobjuk a használt körömkefét.
-  A kezeket és az alkarokat meleg folyó vízzel ismét alaposan le kell öblíteni. Ügyeljünk az öblítés gondos végrehajtására, ugyanis a visszamaradó szappannyomok az alkoholos kézfertőtlenítő szerek hatását csökkenthetik, illetve semlegesíthetik.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

            3.2. Kézfertőtlenítés
Mindkét tenyerünket a fali (esetünkben fotocellás) adagoló csöve alá tartva, a készülék 5 ml kézfertőtlenítőt juttat a tenyerünkbe, amelyet 1 percen keresztül alaposan bedörzsölünk az ujjak, a kéz és az alkar bőrébe. A bedörzsölést egy harántujjnyival a könyök alatt fejezzük be - tiszta kezünkkel ne érintsünk meg nem mosott bőrfelületet. A fertőtlenítést még négyszer megismételjük, azonban az alkaron mindig egyre kisebb területet dezinficiálunk: a második alkalommal a könyök alatt három harántujjal, a harmadiknál az alkar közepén fejezzük be. Az ötödik adaggal már csak a kezeket dörzsöljük be a csuklóig, az alkarokat nem. Ha detergenst nem tartalmazó, alkohol alapú szert használunk, nem szabad leöblíteni, hagyni kell rászáradni a bőrre, amely így filmszerű bevonatot képez. Ez megakadályozza a reziduális flóra kikerülését a bőrfelszínre, és inaktiválja az esetleg mégis kijutó baktériumokat. Ha a szer detergenst is tartalmaz, steril vízzel le kell öblíteni.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

        4. Beöltözés, a köpeny felvétele
Bemosakodás után a műtősköpenyt vagy a már steril műtősköpenybe öltözött műtősnőtől kapjuk meg, vagy a műtőben elhelyezett, lábpedállal nyíló ún. Schimmelbusch-dobozokból vesszük ki saját magunk.

A beöltözés lépései
    -  A Schimmelbusch-dobozt lábpedállal kinyitva egyik kezünkkel a hozzánk legközelebb eső steril köpenyt kihúzzuk, eközben másik kezünkkel visszatartjuk a többit. A műtőköpenyek mindig úgy vannak hajtogatva, hogy belső felszínük néz felénk, így a külső felszínhez nem érhetünk hozzá. Ügyelni kell arra is, hogy sem a kezünkkel, sem a köpennyel ne érjünk a doboz széléhez.
    -  Hátrébb lépünk a Schimmelbush-doboztól, hogy a köpennyel ne érjünk hozzá a beöltözés során.
    -  A középen megfogott köpenyt felemeljük, és másik kezünkkel megfogjuk a nyaki részt, amely mindig alul található. A köpenyt magunktól eltartva hagyjuk kibomlani.
    -  Megkeressük a nyakrész összefektetett két szélét, majd ezeknél fogva széthajtjuk a köpenyt, úgy hogy a belső felszíne nézzen felénk. Megkeressük a karnyílásokat, és magunk felé fordítjuk.
    -  A köpenyt nyakrészénél fogva kissé feldobjuk a levegőbe, és mindkét kezünket egyszerre, határozott mozdulattal a nyílásokba vezetjük. Ne akarjunk egyedül felöltözni, ne erőltessük karunkat a köpenybe annál tovább, mint amennyire ez spontán módon sikerült.
    -  A mögöttünk álló műtőasszisztens segít felöltözni. A vállunk fölött átnyúlva megfogja a nyakrészt, és a köpenyt ráhúzza párhuzamosan előre tartott karjainkra, majd a vállainkra. Ezután a helyére igazítja a köpenyt.
    -  Ezalatt a köpeny mandzsetta részét a csuklónkra igazítjuk, és ha van szalag a végén, azzal rögzítjük. A műtőasszisztens összeköti a hátsó szalagokat. A deréktájéki hosszabb szalagokat is ő köti meg, ne próbáljuk meg hátraadni neki. Eközben ugyanis hozzáérhetünk a köpenyfelvételben segítő nem steril személyhez. Kivétel, ha a deréknál lévő szalagok elöl középen vannak felvarrva. Ilyenkor a karjainkat magunk előtt keresztezve megfogjuk az ellenkező oldali szalagot, és oldalra eltartjuk őket. Így a segítő személy a köpeny megérintése nélkül meg tudja fogni és kötni őket hátul.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

 

        5. A gumikesztyű feladása
-  A steril gumikesztyű felvételében a steril műtősköpenyt és steril gumikesztyűt viselő műtősnő segít. A kesztyűket egyenként, a mandzsettájuknál visszahajtva, papírcsomagolásban sterilizálják és páronként tárolják.
-  A műtősnő először a balkezes kesztyűt tartja elénk, mindkét kezével a mandzsetta alá nyúlva a kesztyű nyílását szélesre tárja. A kesztyű külső felszínét csupasz kézzel nem érinthetjük meg, csak a belsejét, hiszen kezünk a bemosakodás ellenére sem tekinthető sterilnek. Bal kezünk mutatóujját a kesztyű nyílásába belülről beleakasztva a nyílást nagyobbra tágítjuk, és ezzel segítjük a kesztyű felvételét. Jobb kezünket egy határozott mozdulattal a kesztyűbe dugjuk, a műtősnő ezzel egyszerre a kesztyű mandzsettáját ráhúzza az alkar csukló feletti részére, vagyis a köpeny mandzsetta része fölé.
-  A műtősnő a jobbkezes kesztyűt az előbbihez hasonlóan nyújtja felénk, ekkor bal kezünk kesztyűs mutatóujjával kívülről, a visszahajtott mandzsetta alá nyúlva tágítjuk ki a kesztyű nyílását, és a jobb kezünket a kesztyűbe dugjuk, miközben a műtősnő egy határozott mozdulattal rásegíti alkarunkra a kesztyűt.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

Ügyeljünk arra, hogy a kesztyűn kívülről ne maradjon a belsejének síkosításra használt talkum, mert ez a hasüregbe jutva adheziók kialakulásához vezethet. A sapkát, maszkot, steril köpenyt és gumikesztyűt viselő személy készen áll a műtétben való közreműködésre.
        6. A gumikesztyű levétele
Műtét közben kesztyűcserekor a kezünk tisztaságának megőrzése, a műtét végén pedig saját érdekünkben, a fertőzéstől való védelem céljából a kesztyűt úgy kell levetnünk, hogy külső felszíne ne érintkezzék a kezünk bőrével. Ezért jobb kezünkkel megfogjuk a bal kesztyű mandzsettáját, és kifordítva a tenyerünk közepéig lehúzzuk, úgy hogy a kesztyű kifordult belső része túlérjen az ujjainkon. Ezzel megfogjuk a jobb kesztyű mandzsettáját, és ezt is kifordítva húzzuk le. Így csak a kesztyű belső felszíne érintkezhet a bőrünkkel.

[ vissza az elejére ]

A steril műtőben való viselkedés, mozgás

-  A steril műtői személyzet mindig az aszepszis szabályait betartva mozog: steril személlyel és felülettel (pl. műtőasztal) szembe fordul, a nem steril felület felé pedig háttal fordulva közlekedik (pl. helycserekor). Mindig “mellkas a mellkassal szemben", illetve "hát a hátnak fordul".
-  A kezeket mindig a köpeny steril részének határán belül (mellkasi terület) kell tartani, sosem engedjük a derékvonal alá. A steril műtőköpeny háta és hónalja nem tekinthető sterilnek. Az axillaris vonaltól oldalra eső terület, a derék alatti rész, a ruha ujja a válltól a könyök felett 10 cm-ig nem tekinthető sterilnek
-  Steril kéz sosem nyúlhat a maszkhoz, sapkához vagy a köpeny nem steril részéhez. Nem szabad a szemüveghez érni, meg kell kérni a nem steril műtőssegédet, hogy igazítsa meg. Csak steril eszközt, műszert használhatunk, és steril felületet (pl. steril textíliával fedett beteget, asztalt) érinthetünk meg. Steril tárgy és bizonytalan sterilitású tárgy kontaktusa a fertőzés veszélyével jár.
-  Nem szabad a leesett műszerek után nyúlni, felvenni őket. Nem szabad műszert elvenni a műszerasztalról, a műtősnőtől kell kérni.

[ vissza az elejére ]

Az aszepszis műtővel kapcsolatos általános szabályai

      -  A steril műtéti beavatkozáshoz csak steril eszközöket lehet használni.
-  A bemosakodott, steril műtői személyzet csak steril eszközt, műszert használhat.
-  A steril tárgy csak akkor marad steril, ha steril személy vagy eszköz érinti meg.
-  A derékmagasság alatt levő tárgy nem számít sterilnek.
-  Ha steril tárgy bizonytalan sterilitású tárggyal érintkezik, elveszti a sterilitását.
-  Ha steril tárgy vagy steril felület tartósan levegőn van, elkerülhetetlenül fertőződik.
-  A nedves steril felszín a kapilláris aktivitás miatt elkerülhetetlenül fertőzötté válik (pl. steril csomagolás, izolálás átnedvesedése).
-  A steril tárgyakat, folyadékot tartalmazó edények, dobozok széle nem tekinthető sterilnek.
-  Bizonyos testtájakon (orr, száj, gát) a műtéti terület nem tekinthető sterilnek, de az aszeptikus műtéti technika alkalmazása itt is kötelező.

[ vissza az elejére ]

Az aszepszis biztosítására és a sebfertőzések elkerülésére szolgáló további fontos tennivalók
Kesztyűcsere. A műtét közben (pl. bél megnyitását követően) feltételezhetően mikroorganizmusokkal szennyeződött kesztyűt le kell cserélni. Kesztyűt kell cserélni a kesztyű sérülése esetén, valamint a hosszú műtétek közben is, és természetesen az egyes műtétek között is. Az utóbbi esetekben szükség van átmosakodásra (utófertőtlenítésre vagy újabb bemosakodásra is).
-  Műszercsere. A potenciálisan fertőződött műszereket a ledobóba kell dobni (pl. a bőrmetszéshez, a bél megnyitásához használt szikét és egyéb műszereket, stb.) és ki kell cserélni.
-  A műtéti seb befedése. A sebet steril kötéssel be kell fedni, hogy megakadályozzuk a mikroorganizmusoknak a környezetből a sebbe való bejutását.
-  A sebben felgyülemlő szövetnedvek, szivárgó vér elvezetésére lehetőleg zárt rendszerű drénezést kell alkalmazni.
-  Könnyen tisztítható és sterilizálható fémműszereket vagy egyszer használatos műszereket és varróanyagokat, műanyag kanülöket, dréneket, érprotéziseket kell használni.
-  Az aszeptikus és szeptikus műtéteket térben, de legalább időben el kell különíteni: az aszeptikus műtéteket (pl. sérv-, struma-, visszérműtét) steril (aszeptikus) műtőben, a fertőző, szeptikus műtéteket (pl. vastagbél, appendectomia, aranyér, tályog) szeptikus műtőben kell végezni. Ha térben nem különíthetők el, akkor először az aszeptikus műtéteket végezzük el, azután operáljuk a szeptikus eseteket. Ezek befejezését követően a műtőt ki kell takarítani és fertőtleníteni.

[ vissza az elejére ]

Az aszepszisszel kapcsolatos teendők a posztoperatív időszakban
-  Az aszeptikus és a szeptikus műtéten átesett betegeket el kell különíteni, lehetőleg külön kórteremben kell elhelyezni őket.
-  Kötéscserét csak indokolt esetben kell végezni.
-  A kötéscserét először az aszeptikus betegeken végezzük el.
-  A kötözés steril műszerekkel, kötszerekkel történik.
-  A kötözést minden beteg esetén külön steril gumikesztyűben végezzük el, előtte és utána fertőtlenítő kézmosást végzünk.

 

[ vissza az elejére ]

A sebészi antiszepszis

Kevésbé hatékony, mint a megelőzés. Sebfertőtlenítő oldatok, porok (hidrogén-peroxid, Betadin, bórsav, stb.) lokális alkalmazásával, illetve szisztémás antibiotikum-kezeléssel próbáljuk meg elpusztítani, ill. inaktiválni a sebbe jutott kórokozókat (ld. később).

 

[ vissza az elejére ]

A műtő felépítése és berendezése, alapvető technikai háttér

A műtőkomplexumot az osztályoktól, valamint az intenzív egységtől építészetileg el kell különíteni. A korszerű műtők több részből állnak: öltözők, bemosakodó, betegátadó helyiségek, műtők. A műtő 50-70 m2-es, tágas, jól megvilágított, általában ablaktalan, mesterségesen szellőztetett, klimatizált, mennyezetig csempézett helyiség. A korszerű műtőben túlnyomást hoz létre a réteges, nem örvénylő levegő beáramlást szolgáltató lamináris air flow berendezés. A műtő falai és padlója hézagmentesek, könnyen lemoshatók, fertőtleníthetők. Az ajtói önműködőek. A belépés általában zsiliprendszeren keresztül történik, a személyzet csak átöltözés után, bemosakodó műtői ruhában, műtői papucsban vagy lábzsákban léphet be a műtőtraktusba. Berendezései kerekeken guríthatók. Központi vagy hordozható vákuum (szívás) és gázvezetékekkel (oxigén, altatógáz, sűrített levegő) van ellátva.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

    

[ vissza az elejére ]

A műtő standard berendezése
    A műtőlámpa
Minden irányba állítható, hideg, konvergens fényt ad. A lámpa steril markolatával az operatőr maga is beállíthatja a fényt a megfelelő irányba.
    Műtőasztal
A beteget hevederekkel rögzítjük. A műtőasztal beállításánál igen fontos szempont a műtendő szerv ill. testrész elhelyezkedése. Az asztal kézzel vagy elektromotorral minden irányban állítható az adott műtéti helyzetnek megfelelően. Billenthető laterálisan, illetve horizontálisan, magassága növelhető, illetve csökkenthető. Az asztallap részekből áll, a fejnél, valamint a lábnál lévő asztallaprész a kívánalomnak megfelelően le- és felhajlítható. A műtőasztal magasságát a sebész könyökével azonos magasságba kell beállítani, ez az optimális magasság. A beteg egyes testrészeit a műtőasztal lapjának szegmentumokban történő mozgatásával fokozatosan lehet emelni vagy süllyeszteni. A fektetés, kiemelés módja nagyon fontos, hasi, köldök alatti műtéteknél a beteg medencéje alá kb. 10 cm magas kispárnát, kiemelést teszünk. A műtőasztal fejrészénél található fémkeret; a "líra", a beteg feje felőli izolálókendő rögzítésére szolgál, egyben a steril műtéti terület és a nem steril aneszteziológiai terület határát jelzi. A lírára szigorúan tilos rákönyökölni, felette átnyúlni.
    Mayo-asztal
Itt találhatók a műtéthez szükséges műszerek és anyagok. Hasi műtéteknél a műtéti régió izolálása után a steril textíliával fedett Mayo-asztalt általában a beteg lába fölé tolják.
    Műszerasztal
Steril textíliával fedve, a műtétnél esetleg szükséges kiegészítő eszközökkel, anyagokkal, utánpótlással a műtő hátsó traktusában foglal helyet.
    Ledobó
A használt műszerek, törlések ledobására szolgál.
    Altatógép és az anaeszteziológia által használt egyéb műszerek és eszközök
A műtőasztal feji vége mögött foglal helyet az aneszteziológus orvos és asszisztens (az "anesztézia"). A beteget a műtét alatt monitorozzák: több csatornás monitor segítségével regisztrálják a hemodinamikai paramétereket (vérnyomás, szívfrekvencia, perctérfogat, vérvolumen, szívteljesítmény, elektrokardiogram, hőmérséklet stb.). Itt vannak elhelyezve a szabad légút biztosításához és a lélegeztetéshez szükséges eszközök is: a száj-garat tubus vagy orr-garat tubus, arcmaszk vagy laryngealis maszk, AMBU-ballon, kézi respirátor, az endotrachealis intubálás eszközei (tubusok, vezetőnyárs, Magill-fogó nasotrachealis intubáláshoz, laringoszkóp, harapásgátló (Guedel-tubus vagy gumicső darab), váladékleszívó katéter) és egyéb eszközök: Braunülök, szárnyas tűk (intravénás kanülök), centrális vénás katéter, artériás katéterek, intravénás infúziós készlet, EKG-tapaszok, vizeletgyűjtő zsák, vizelet katéter különböző méretben).

 

[ vissza az elejére ]

A műtői személyzet

Az elhelyezkedés ("felállás") a műtéti típustól függ. Ha az operatőr a beteg jobb oldalán operál, akkor az első asszisztens vele szemben, a második asszisztens az operatőr jobb vagy bal oldalán, a műtősnő az operatőrrel szemben, az első asszisztens bal oldalán áll.

(Az alábbi kép a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthető.)

Az ábrán a zöld vonal jelöli a steril területet, a piros szín ennek határát,
mely mögé a steril személyzet nem léphet.

[ vissza az elejére ]

A műtői személyzet feladatai, felelősségeik
    Az operatőr
Egy személyben felelős a műtét egészéért, a sterilitást is beleértve. Felelős továbbá a műtéti indikáció felállításáért, a műtéti időpont optimális megválasztásáért, a műtét elvégzésért a szakma szabályai szerint, és a szükség szerinti műtéti korrekcióért.
    A műtősnő
Az instrumentáláson kívül a sterilitás fenntartásáért is felelős - az operatőrt és a műtői személyzetet erre mindenkor figyelmeztetheti. Felelős továbbá a műszerek, textíliák előkészítésért, és a műszerelésért.
    Az első asszisztens
A sebész általános segítsége.
    A másodasszisztens
Feladata a feltárás.
    A műtőssegéd
Felelős a nem steril területekért, feladata továbbá a beteg műtőbe szállítása, a beteg biztonságos elhelyezése, segédkezések műtéteknél, beavatkozásoknál, műtői előkészítés, takarítás.

..........