aszepszis

A 19. század közepén a sebészet "klasszikus" akadályokkal küzdött. A legnagyobb kihívást és nehézséget a műtéti fájdalom csillapítása, a sebészeti fertőzések megelőzése és leküzdése, valamint a perioperatív időszak felderítetlen kórélettani változásai jelentették; mindezek gátként magasodtak az egyes sebészi kórképeknek megfelelő műtéti technikák és technológiák kidolgozása elé. A "sebészek évszázadának" végére, alig ötven év leforgása alatt lezajlott és befejeződött a klinikum gyökeres átalakítása, és létrejött a modern sebészet, jórészt olyan formában, amilyennek ma is ismerjük.
Az első mérföldkövet 1846. október 16.-án érte el az orvostudomány, amikor William T. G. Morton (1819-1868) bostoni fogász a Massachussets General Hospital-ban éterrel sikeresen elaltatta John Collins Warren (1778-1856) betegét. Pár héten belül, 1846. december 21.-én Londonban Robert Liston (1794-1847) végzett éter altatást, a következő évben az Edinburgh-i James Young Simpson kloroformot alkalmazott. Magyarország tartotta a lépést, Markusovszky Lajos (1815-1893) 1847. január 25-én Bécsben először önmagán próbálta ki az éterbódítást, majd Balassa Jánossal 1847. február 8.-án altatásban végzett műtétet Pesten (Markusovszky nevéhez fűződik az Orvosi Hetilap (1857) és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (1863) létrehozása is). A narkózis gyorsan és általánosan elfogadottá vált. Vajna Vilmos 1893.-ban az Orvosi Hetilapban számolt be a Német Sebész Társaság 3 éves statisztikájáról, eszerint 3098-ból 1 esetben történt halálozás.
A narkózissal új korszak kezdődött a sebészetben, a műtét idejét nem korlátozta a fájdalom. A sebfertőzés megakadályozására szolgáló kezdeti próbálkozások nem voltak ilyen sikeresek. A műtéti sebzéseket továbbra is gyakran követte irritatív láz, ami szerencsés esetben néhány napig tartott és olyan gennyképződéssel járt, amit Galenus óta pus bonum et laudabile-nek (jó és dicséretes gennynek) neveztek; de végzetes posztoperatív fertőzésekkel még a legzseniálisabb sebészeknek is számolniuk kellett.
A műtét utáni fertőzések megnevezésére a hospitalizmus és a kórházi üszök kifejezést is használták. A kórházi fertőzések gyakoriságát jól mutatja a gyermekágyi láz incidenciája: a bécsi Allgemeines Krankenhaus szülészetén 1841-46 között az I. osztályon 20042 szülő nő közül 1989-en (9.92%), de egyes időszakokban még ennél is többen haltak meg (pl. 1842 októberében 29.3%). Ebben az időben Edinburgh és Glasgow kórházaiban az átlagos mortalitás megközelítette a 40%-ot. A kloroform narkózist bevezető Simpson brit szülész mondása szerint a "sebészeti klinikák műtőasztalára fektetett betegnek kisebb az esélye a túlélésre, mint egy angol katonának a Waterloo-i csatatéren."
Az 1840-es években Semmelweis Ignác (1818-1865) és Oliver Wendell Holmes amerikai anatómus jutott el a legközelebb az okok kiderítéséhez. Végül Semmelweisnek sikerült egyértelműen igazolnia, hogy a gyermekágyi lázat, azaz a fertőzést az orvosok keze közvetíti; 1847 május 15.-től a klórmeszes vízzel történő kézmosással 14.5%-ról 1.2%-ra szorította vissza osztályán a gyermekágyi láz halálozását. Semmelweis zseniális felfedezésével a bakteriológia korszaka előtt bebizonyította az aszepszis hatékonyságát, felismerése azonban nem vált általánosan ismertté. Az 1860-as évek elején Louis Pasteur (1822-1895) kidolgozta a betegségek keletkezésének csíraelméletét. Feltételezte azt is, hogy a sebfertőzést, gennyképződést is a környezetből származó mikroszkopikus részecskék okozzák. Sir Joseph Lister (1827-1912) skót sebészre maradt, hogy meggyőzze a világot, hogy a sebfertőzés megelőzhető. Lister karbolsavat (fenolt) permetezett a műtőben a műszerekre, a műtétet végző orvos kezére valamint a sebbe is, a mikroorganizmusok elpusztítására, elindítva ezzel az antiszepszis irányzatát (1867). Robert Koch (1843-1910) 1881-ben közölte posztulátumait, amelyekkel bizonyítani lehetett, hogy a fertőző betegségeket élő mikroorganizmusok, baktériumok okozzák:
(1) a kórokozó minden betegből kimutatható,
(2) a betegből nyert kórokozó mesterségesen tenyészthető,
(3) a mesterségesen tenyésztett kórokozók emberbe vagy kísérleti állatba beoltva ugyanazt a betegséget hozzák létre, és
(4) az így fertőzött betegből a kórokozó kimutatható.
Lényeges továbblépést jelentett, mikor Ernst von Bergmann (1836-1907) 1887-ben bevezette a szublimát-antiszepszist, 1886-ban a gőz-sterilizációt, majd Curt Schimmelbusch (1850-1895) az aszeptikus sebkezelést. Az 1880-as évek végén Lister elismerte, hogy a német sebészek által kidolgozott aszeptikus eljárás előnyösebb saját módszerénél. A sebészi gumikesztyű kifejlesztése és bevezetése William S. Halsted, a Johns Hopkins Egyetem sebésze (1852-1922) nevéhez fűződik. Halsted 1890-ben felkérte a Goodyear Rubber Company-t, hogy készítsen vékony gumikesztyűt főműtősnője és későbbi felesége, Caroline Hampton számára, aki a bemosakodó szerektől dermatitisben szenvedett. A gumikesztyű rutinszerű használatát Halsted tanítványa J. Bloodgood kezdeményezte, s a módszer már nemcsak a dermatitis előfordulását csökkentette, hanem a posztoperatív sebfertőzések számát is.

Aszepszis: Eljárások, ténykedések és magatartásformák összessége, melyek célja a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, vírusok stb.) távoltartása a beteg szervezetétől és a műtéti sebtől. Célja a cél a kontamináció megelőzése. Az aszepszist a műtét során használt eszközök, tárgyak, anyagok sterilizálásával, mikrobaszegény környezet megteremtésével és szigorú viselkedési szabályok betartásával érhetjük el.
Antiszepszis: Eljárások, melyek célja a tárgyakon, bőrön, sebben már fennálló (bakteriális és egyéb) kontamináció leküzdése fertőtlenítéssel, dezinfekcióval. Mivel a bőrfelületek, így a műtéti terület és a sebész keze nem tehetők tökéletesen csíramentessé, felületi sterilitásról ezekben az esetekben nem beszélhetünk.
Tágabb értelemben aszepszisen azt az ideális állapotot értjük, amikor a műszerek, a bőr, illetve a műtéti seb nem tartalmaz mikroorganizmusokat - az antiszepszis pedig mindazon eljárások összessége, amelyeknek célja a sebészi aszepszis elérése. Az aszepszis mindig az első, aszepszis = prevenció!

A kórokozók származhatnak: 1. az operációra váró betegből; 2. a műtétben közreműködő műtői személyzettől; 3. a műtőhelyiségből (a levegőből, pl. klímaberendezésből, a vízből), a műtői tárgyakról, felszerelésekről, eszközökről (anyagok, textíliák, varróanyagok, kötszerek stb.). Az aszepszissel kapcsolatos szabályokat be kell tartani mindhárom esetben, a sebfertőzések elsődleges megelőzését csakis ez biztosítja.
Paradox jelenség, hogy Semmelweis és Lister után 150 évvel éppen a kórházi fertőzések száma növekszik. Az egészségügyi ellátás során bekövetkező betegségeket (pl. gyógyszerallergia, transzfúziós szövődmények) iatrogén ártalmaknak nevezzük s ezek egyike a iatrogén infekció, ill. szinonimája a nosocomiális infekció (mivel a görög iatros szó az orvoshoz, a hospitalis pedig a kórházhoz köti e betegségeket, a kellemetlen csengés miatt ezeket a fertőzéseket, betegségeket összefoglaló néven nosocomiális szóval illetik). A nosocomiális infekciók megjelenési formája igen változatos, egy részük jól körülírtan jelentkezik, s ezekben általában egy kórokozó a felelős, de az esetek nagy részében olyan szindróma jelenik meg, amely kiváltásában számos kórokozó vesz részt. A sebészet e kérdéskör elsőszámú érintettje.
A nosocomiális fertőzések között jelentős a sebfertőzés (surgical site infection - SSI) aránya (USA: 14-16%, Emori, 1993). A sebészeti betegek halálozásában 77%-ban közrejátszik (Mangram, 1999), 2.2-szeresre növeli a halálozás relatív kockázatát (Kirkland, 1999), a kórházi tartózkodást 5-15 nappal meghosszabbítja. Az összes sebészeti szövődmény figyelembevétele esetén az SSI előfordulási gyakorisága 1-3%, de vastagbél-sebészet esetén elérheti a 10%-ot. Mindez igen nagy terhet ró a betegre, a sebészre, az egészségügyre és a társadalomra egyaránt - az etiológia és a pathomechanizmus ismerete és megértése tehát döntően fontos.

A posztoperatív fertőzések oka döntően a beteg saját, normál flórája
Bőr:                 Staphylococcus, Streptococcus
Szájüreg:        Staphylococcus, Streptococcus, anaerobok
Orr-garat:        Staphylococcus, Streptococcus, Haemophilus, anaerobok
Vastagbél:     Gram-negatív pálcák, Enterococcus, anaerobok
A vizeletkiválasztó rendszer: normálisan steril.

Staphylococcus aureus (20%), Coagulase-negatív staphylococcus (14%), Enterococcus (12%), Escherichia coli (8%) Pseudomonas aeruginosa (8%), Enterobacter (7%), Proteus mirabilis, Klebsiella pneumoniae, Candida albicans, Bacteroides fragilis, egyéb streptococcusok (2-3%).
(Forrás: National Nosocomial Infections Surveillance (NNIS) System, Centers for Disease Control and Prevention (CDC), 1996)

A sebfertőzések leggyakoribb forrásai
A seb közvetlen fertőzése esetén a beteg reziduális bőrflórája vagy bőrfertőzése; a sebész keze; fertőzött eszköz vagy kötés; drének, intravénás katéterek, eszközök.
Légúti fertőzések esetén a személyzet és betegtársak bőre és ruházata; a műtői vagy kórtermi légáramlás.
Hematogén terjedés esetén intravénás szerelékek; más, távoli anatómiai régiók szeptikus szövődménye.
(Forrás: Leaper DJ. Risk factors for surgical infection. J Hosp Infect 1999; 30: S127-139)

A sebfertőzés kialakulási ideje
A sebfertőzés a kontaminációt követő 2 órán belül kialakul. Az oxidatív folyamatok fontos szerepet játszanak a kórokozókkal szembeni védekezésben: a reaktív oxigén gyökök (elsősorban a szuperoxid anion), a sebészi patogénekkel szembeni védekezés első vonalát jelenti. Mivel a leukocyták NADPH-kapcsolt oxigenáza pO₂-dependens (Km~60 Hgmm), ezért hipoxia esetén a kórokozók elpusztításának esélye átmenetileg csökken.

A sebfertőzések típusai, osztályozásuk
Felületes sebfertőzés, a diagnózishoz szükséges kritériumok:
1. a műtétet követően 30 napon belül megjelenik;
2.  csak a bemetszés által érintett bőrt vagy bőr alatti kötőszövetet érinti;
3.  a következők közül legalább egy fennáll:
       - gennyes szivárgás;
       -  a sebváladékból kórokozó tenyészthető ki;
       - gyulladás általános tünetei (color, dolor, tumor, functio laesa);
       - az orvos felületes fertőzést diagnosztizál.

Mély sebfertőzés, a diagnózishoz szükséges kritériumok:
1.  a műtétet követően 30 napon belül jelenik meg (kivéve implantátum-beültetés esetén, ekkor egy éven belül ide sorolható);
2.  a bemetszés által érintett mélyebb szövetekben lokalizálódik (pl. gennyes szivárgás a mélyebb rétegekből), de a műtét által érintett szervek, testüregek nem érintettek, és/vagy a mély bemetszés spontán szétválása vagy újra megnyitása;
3.  abban az esetben, ha az alábbiak közül legalább egy tünet fennáll:
       -  a betegnek 38°C-ot meghaladó láza van;
       - helyi fájdalom, érzékenység;
       - pozitív tenyésztési eredmény a bemetszésből nyert mintában;
       - mély bemetszés/reoperáció során nyert minta direkt vizsgálata, szövettani eredménye,
          vagy radiológiai vizsgálat tályogra vagy más fertőzésre utal;
       - az orvos mély bemetszési fertőzést diagnosztizál.

Szervi-testüregi fertőzések, a diagnózishoz szükséges kritériumok:
1.  a műtétet követően 30 napon belül jelenik meg (implantátum beültetés után egy éven belül)
2.  a fertőzés a test legkülönbözőbb, műtétbe bevont részeit érinti;
3.  legalább egy fennáll a következők közül:
       - gennyes szivárgás a műtéttel kapcsolatos drénből;
       - pozitív tenyésztés a váladékból, vagy szövetmintából, amely az érintett szervből vagy testüregből származik;
     - reoperáció során nyert minta direkt vizsgálata vagy szövettani eredmény vagy radiológiai vizsgálat szervek vagy testüregek tályogjára vagy más egyértelmű fertőzésére utal;
       - az orvos szervek vagy testüregek sebészi fertőzését diagnosztizálja.

(Az alábbi kép a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthető.)

A sebfertőzések prevenciója
1. Szeptikus műtét vagy magas rizikójú beteg esetén perioperatív antimikrobiális profilaxist (preventív antibiotikum kezelést) kell végezni.
2. Diabetes mellitus esetén a vércukorszintet normalizálni kell.
3.  Szöveti oxigén tenzió fenntartása, szükség esetén hiperoxigenizáció alkalmazása a műtét során.
4.  A testhőmérsékletet a normális szinten kell tartani a műtét alatt. Az altatás rontja a hőszabályozást, a kialakuló műtéti hipotermia + az anesztézia vazodilatációt okoz, emiatt a maghőmérséklet tovább csökken.
5.  A műtéti területről a szőrzetet, hajat el kell távolítani a műtét előtt, mivel sok mikroorganizmust tartalmazhatnak.
6.  Nagyon fontos a műtét előtt a gondos bemosakodás, műtét alatt szükség esetén kesztyűcsere és átmosakodás, a posztoperatív időszakban a fertőtlenítőszeres kézmosás és steril gumikesztyű használata sebkezeléskor, kötözéskor.
7. Megfelelő sebészi technikát kell alkalmazni (a szövetek kímélése, vérzéscsillapítás, diatermia, felszívódó varratok alkalmazása, megfelelő varrattechnika stb.).
8.  Fontos a kockázati tényezők ismerete és kontrolljuk.

A sebfertőzés kockázati tényezői
1. Szisztémás tényezők
Kor (idős, vagy gyermek), alultápláltság, elhízás, hypovolemia, rossz perfúzió, szteroid terápia, immunszupprimált állapotok. Az utóbbi esetekben műtéti beavatkozás csak aszeptikus körülmények között, steril műtőben történhet. A beteget műtét után izolálni kell, steril környezetben a higiénés rendszabályok szigorú betartásával kell ápolni. Sebét kötözni csak "műtői körülmények" között szabad. Még a legközvetlenebb hozzátartozói sem érintkezhetnek közvetlenül a beteggel, hazatérés után is átmeneti otthoni izolálás szükséges.
Megváltozott immunválasszal együtt járó betegségek: diabetes mellitus, májcirrhosis, uraemia.
2. A sebbel összefüggő tényezők
Élettelen, devitalizált szövet hátrahagyása a sebben; hematoma; idegentest, beleértve a dréneket és varratokat; holttér; nem megfelelő bőrfertőtlenítés, lemosás, borotválás; előzetesen fennálló fertőzés (helyi vagy távoli).
3. A műtéttel összefüggő tényezők
Rossz technika; elégtelen vérzéscsillapítás, hosszú műtét (>2 h); intraoperatív fertőzés, beleértve a nem steril műtéti résztvevőket, műszereket, műtői eszközöket; nem megfelelő légcsere; kihűlés, hipotermia; hosszú preoperatív kórházi tartózkodási idő.
4. A műtét típusa
Kockázati tényező lehet maga a műtéti típus is, bizonyos műtétek esetén a sebfertőzés rizikója az átlagosnál magasabb. A műtéti sebeket a sebfertőzés kockázata alapján tiszta, tiszta-fertőzött, fertőzött, és szennyezett-fertőzött csoportokra oszthatjuk.

Csoportok	Leírás	Kockázat (%)
Tiszta (I. csoport)	Steril műtéti seb, elsődleges zárás, heveny gyulladás nélkül, légút, gasztrointesztinális (GI) traktus, húgyutak, vizeletkiválasztó rendszer nem nyílt meg.	<2
Tiszta -fertőzött (II. csoport)	Elektív légúti, epe, GI, húgyuti megnyitás történt, kismértékű környezeti szennyeződéssel. (pl: appendectomia)	<10
Fertőzött (III. csoport)	Gyulladás, vagy jelentékeny szennyeződés a GI traktusból, áthatoló, 4 óránál kevesebb ideig ellátás nélkül maradt traumás sérülések, az aszeptikus műtéti technika súlyos hibája	kb. 20
Szennyezett - fertőzött (IV. csoport)	Gennyes fertőzés, preoperatív zsigeri perforáció, 4 óránál tovább ellátás nélkül maradt penetráló traumás sebek	kb. 40

Posztoperatív sebkezelés
    Döntő tényező az aszepszis szabályainak rigorózus betartása:
    - Az elsődlegesen zárt sebet steril fedőkötés fedi 48 óráig,
    - Higiénés kézfertőtlenítés a sebkezelés előtt és után,
    - Fedőkötés csere esetén steril technikát kell alkalmazni.

Sterilizálás
Élő mikroorganizmusok (beleértve a nyugvó formákat, pl. spórákat) elpusztítása, teljes csíramentesség, melyet különböző fizikai és kémiai behatásokkal, módszerekkel, eszközökkel lehet elérni.
1. Autoklávozás
Hatékony és olcsó sterilizálási eljárás. Hatásossága azon alapszik, hogy a túlnyomás alatt álló gőz hőmérséklete meghaladja a 100°C-ot: 108 kPa esetén 121°C, 206 kPa esetén hőmérséklete 134°C lesz. A sterilizáláshoz szükséges idő az első esetben 20, a másodikban 10 perc lesz. A vírusok és spóraképző baktériumok elleni hatékonyság feltétele, hogy a készüléket légtelenítsük, és a gőz közvetlenül érje az anyagok felszínét. A hatékonyságot a csomagoláson elhelyezett indikátorcsík színváltozása jelzi. Hátránya, hogy hőérzékeny tárgyak esetén nem alkalmazható.
2. Gázsterilizálás etilén-oxiddal
Nagy behatoló képességgel rendelkezik, hatékony baktériumokkal, vírusokkal és spórákkal szemben. Előnye, hogy hőérzékeny tárgyaknál is alkalmazható. Hátránya, hogy gyúlékony, mérgező és drága; a sterilizált felszínen toxikus és irritáló etilén-oxid maradványok lehetnek, ezért az így sterilizált eszközök használata előtt hosszabb tárolás (szellőztetés) szükséges.
3. Hideg sterilizálás
A sporicid kémiai szerek főképp dezinfekcióra használhatók, de hosszabb ideig alkalmazva sterilizálnak is. Előnyük, hogy viszonylag olcsók, és hőérzékeny tárgyak esetén is alkalmazhatók. Hátrányuk, hogy toxikusak és irritálnak. A leggyakrabban alkalmazott folyékony sporicid szer a 2%-os glutáraldehid (Cidex), amely a legtöbb baktériumot és vírust 10 percen belül elpusztítja, a spórákat csak 3 óra után.
4. Besugárzás
A gammasugárzás és az elektronsugárzás kiválóan sterilizál. Inkább ipari célokra, egyszer használatos eszközök (pl. műanyagfecskendők, tűk) és anyagok (pl. kötszerek) hideg sterilizálására használják, mint kórházi sterilizálásra.

Dezinficiálás
    Élő, szaporodóképes mikroorganizmusok számának csökkentése elpusztításuk, illetve inaktiválásuk révén. Általánosan használt módszerei:
1. Alacsony hőmérsékletű gőz
A legtöbb baktérium és vírus elpusztul nedves hő hatására. Lumennel bíró, üreges tárgyak fertőtlenítésére általában 73°C-os telített vízgőzt használunk, több mint 10 percig. Hőérzékeny tárgyaknál nem alkalmazható.
2. Kémiai dezinficiensek
Hőérzékeny tárgyaknál is alkalmazhatók, de a hőnél kevésbé hatásosak. A mikroorganizmusok érzékenysége nagyon eltérő velük szemben:
    - Gram-pozitív baktériumok nagyon érzékenyek;
    -  Gram-negatív baktériumok kissé ellenállók;
    -  Clostridium és Mycobacterium nagyon ellenálló;
    -  A lassú vírusok kifejezetten ellenállók.
A fertőtlenítő szerek felhasználására vonatkozólag (alkalmazási javaslat, oldatok elkészítése, a különböző anyagok és tárgyak hatásos fertőtlenítéséhez szükséges töménységi fok, behatási idő, stb.) az OEK által kiadott “Tájékoztató a fertőtlenítésről és fertőtlenítőszerekről" c. kiadvány ad útmutatást. Fontosabb szerek: fenol származékok, klórvegyületek, alkoholok, kvaterner ammónium származékok.

A sebészeti beteg és az aszepszis
Napjainkra a tágabban értelmezett sebészi aszepszis már részletesen kidolgozott rutineljárássá vált. Az aszepszissel kapcsolatos szabályokat be kell tartani az operálandó beteg, a műtétben közreműködő műtői személyzet, a műtőhelyiség, a műtői tárgyak, felszerelések, eszközök esetében is. Minden műtét előtt sebészi bemosakodást, kézfertőtlenítést kell végezni. Steril műtőköpeny és gumikesztyű, steril izolálás, műszerek és varróanyagok alkalmazása nélkül modern sebészet nem művelhető. A sebészi aszepszis szigorú óvintézkedéseket igényel, a steril területen dolgozóknak meg kell érteniük, hogy a technikai szabályok legkisebb megsértése is akár végzetes fertőzést eredményezhet.

A bőr előkészítése, műtét előtti tennivalók
1. Fürdés
Nem bizonyított egyértelműen, hogy a bőr alacsonyabb csíraszáma alacsonyabb sebfertőzési aránnyal járna, de elektív esetekben teljes toalett szükséges; lehetőleg antiszeptikus szappannal (klórhexidin, kvaternol) a műtéthez legközelebbi időpontban.
2. Borotválás
A szőr, haj eltávolítása közvetlenül a műtét előtt történjék, a lehető legkisebb hámsérüléssel. Közvetlenül a műtét előtt elvégezve a sebfertőzési arány 1%, 12 órával a műtét előtt elvégezve a sebfertőzési arány >5%. Ennek oka, hogy a hámsérülésekben ennyi idő alatt már baktériumok szaporodhatnak el. Gépi borotválás, szőrtelenítő krémek esetén a fertőzési arány >1%.
3. A bőr előkészítése
Elektív műtét esetében a műtétet megelőző napon (a műtéthez legközelebbi időpontban) történik. A bőrön alkalmazható fertőtlenítőszerek a következők:
            -  70%-os izopropil-alkohol: denaturál, baktericid, hatástartama rövid;
            -  0.5%-os klórhexidin (kvaternol): baktericid, spórákra nem hat, hosszú hatású (6 óra);
            -  70%-os povidon-jodid: oxidál, a spórák ellen hatásos, szerves anyagok (pl. vér) gyorsan inaktiválják, irritálhatja a bőrt.

A bemosakodás (sebészi kézfertőtlenítés) után, a beöltözés (steril műtőköpeny felvétele) előtt végezzük. A lemosás a tervezett metszésvonaltól mindig kifelé, körkörösen történik. A fertőtlenített terület elég nagy legyen az esetleges sebvonal meghosszabbításhoz, drén behelyezéshez. Általában két fázisból áll (az adott műtő elfogadott, és általánosan alkalmazott szabályai szerint kell elvégezni): 1. benzinnel történő zsírtalanítás; 2. kétszeri lemosás engedélyezett fertőtlenítőszerrel: 1-5 %-os jódtinktúrával (klasszikus, ma már alig alkalmazzák), povidon-jodiddal (Betaisodona - általánosan alkalmazott szer), (jód)érzékeny bőrű beteg esetében alkohollal, Dodesept oldattal stb.
A műtéti terület lemosását "magfogóba" fogott steril "gézgombócokkal", a "bucikkal" végezzük el. Aszeptikus beavatkozásnál mindig a tervezett metszéstől indulva haladunk a periféria felé, szeptikus, vagyis fertőzött műtéti terület esetén a periféria felől haladunk a beavatkozás tervezett helye felé. A lemosásnál a széli részek felé haladó, ezért egyre szennyezettebbé váló bucival sohasem térünk vissza a terület közepe felé. A lemosás végén a testhajlatokban összegyűlt benzint, illetve fertőtlenítőszert a bőrgyulladás elkerülése céljából felitatjuk.

A bőrfertőtlenítést követően a műtéti terület tisztaságának, a műtétben részt vevő személyzet által viselt műtősköpeny és gumikesztyű, valamint a műtét során használt műszerek, eszközök, anyagok sterilitásának megőrzése céljából a fertőtlenített műtéti területet steril len textíliával, steril vízhatlan papírral, továbbá steril kiegészítő tartozékok (esetleg steril műanyag fólia) alkalmazásával izoláljuk a nem fertőtlenített bőrfelületektől, illetve testtájékoktól. Az izolálás megakadályozza a betegből származó kontaminációt. A fertőtlenített, de sterilnek nem tekinthető műtéti területre ragasztható steril, öntapadós, műanyag fóliák hasznossága a posztoperatív fertőzések megelőzésében kérdéses, mivel a fokozott izzadás révén elősegíthetik a bőr reziduális baktériumainak a felszínre kerülését a műtét alatt. Mivel a fertőtlenített bőr mélyebb rétegeiben mindig maradnak baktériumok, ezért a bőrt sem műszerrel, sem kézzel nem szabad megérinteni. Az izoláláshoz a humán műtéteknél általában egyszer használatos steril textilkendőket, vagy permeábilis len-textíliákat használunk, amelyeket öntapadó felületek rögzítenek a beteg bőréhez. Ezek hiányában azonban négy steril lepedőt is használhatunk. Általános sebészeti beavatkozások, hasi műtétek esetén a speciálisan hajtogatott első lepedővel a műtősnő és az asszisztens a beteg lába felől végzi el az izolálást. Ezután a Mayo-asztal már odatolható a műtőasztal lábvégéhez. A második lepedővel a beteg feje felől izolálnak, amelyet az asszisztens "cserebogárral" a műtőasztal lírájához rögzít. Ezután következik a két oldalsó izoláló lepedő felhelyezése. A lemosott területnél mindig kisebb részt izolálunk. A lepedők a betegre való helyezés után a műtéti terület közepe felé már nem mozgathatók, csak a periféria felé, mert kórokozókat vihetünk a nem fertőtlenített részekről a műtéti területre. A lepedőket - az izolált terület négy sarkán - Backhaus-fogókkal egymáshoz és a beteg bőréhez rögzítik. A fogók okozta pontszerű szúrt sebek nyom nélkül gyógyulnak.

A betegek fektetése
A beteget elhelyezhetjük háton (standard fektetés, pl. hasi műtét), oldalt (pl. mellkassebészet), vagy hason fekve (pl. varixműtét). Néhány fektetési típust külön kell említeni.
1. Trendelenburg-helyzet (Friedrich Trendelenburg (1844-1924) német sebész által leírt (1881) pozíció). Fejjel lefelé 45^o-os dőlésszögű (a fej a vízszintes alá süllyed) fektetés. Indikációi: a vénás nyomás csökkentése (pl. varix műtét), a vékonybelek visszatartása a medencéből (pl. nőgyógyászat, laparoszkópos műtétek). A Trendelenburg helyzet élettani hatásai: megnövekedett vénás visszaáramlás, emelkedett intracranialis és intraocularis nyomás, megnövekedett intragastricus nyomás → gyomortartalom reflux, vénás pangás az arcon és nyakon.
2. Fordított (vagy anti-) Trendelenburg helyzet. Élettani hatásai: csökkenő vénás visszaáramlás → perctérfogat (CO) esés, artériás középnyomás (MAP) csökkenés, a tüdő funkcionális rezerv kapacitása megnő.
3. Oldalfekvés - laterális decubitus helyzet. Indikációi: thoracotomiák, vese, váll, csípő műtétek. Problémákat okozhat, mivel megváltoztatja a fiziológiás légzést.
Lateralis decubitus pozícióban flexió, kiemelés az asztal közepén. Indikáció: nephrectomia. Problémák okozhat a vena cava kompresszió → csökkenő vénás visszaáramlás és hipotenzió.
4. Kőmetsző helyzet. Indikáció: nőgyógyászat, végbél sebészet. Problémát jelenthet, hogy az alsó végtagi autotranszfúzió növeli a preloadot (a perctérfogat a beteg volumen státusától függően változik), a vitálkapacitás csökken, és az aspiráció kockázata nagy: anaesthesia indukció tilos ebben a helyzetben!
5. Kraske-féle térd-könyök helyzet. Indikáció: proctológia - rectalis, perianalis, coccygealis sebészet.

      -  A műtőben csak azok tartózkodhatnak, akiknek jelenléte elengedhetetlenül szükséges.
- Kerülni kell a felesleges légmozgással járó tevékenységet (beszéd, nevetés, tüsszentés, járkálás). Az egész műtőre a nyugalom légköre legyen a jellemző, a mozgás és a beszélgetés a legszükségesebbre korlátozódjon.
- A műtőbe csak az ott rendszeresített öltözékben és cipőben szabad belépni, tehát a fehérnemű kivételével teljes öltözékcserét kell végrehajtani. Az átzsilipelés nem csak a személyzetre, de a betegekre is vonatkozik, akiket az előkészítő helyiségben helyeznek át a műtőben használatos kocsikra.
- A műtő területét tilos elhagyni műtői ruházatban.
-  A műtő ajtói zárva tartandók.
-  A műtőtraktusban a tartózkodó helyiségen kívül csak sapkában és maszkban szabad közlekedni, amelyeknek el kell takarniuk a hajat, a szájat és az orrot is. A maszkot cserélni kell, ha átnedvesedett.

A műtői aszepszisnek a műtői személyzetre vonatkozó általános szabályai

    - A műtőben dolgozók számára szigorú személyi higiéné szükséges. Műtéti beavatkozásban csak sebészi kézmosás, bemosakodás után lehet részt venni. A bemosakodó ékszert, gyűrűt, karórát nem viselhet, a körmöknek tisztáknak kell lenniük, nem lehet rajtuk körömlakk. A sebészi bemosakodást mindig az adott műtő elfogadott és általánosan alkalmazott szabályai szerint kell elvégezni.
- A bemosakodott, "steril" személyzet csak a steril területen belül mozoghat. A steril terület határait az izolálás jelzi.
-  A nem steril személyzet nem közelíthet meg steril területet vagy bemosakodott, steril személyt, nem nyúlhat steril felszínek fölé, és csak nem steril eszközöket kezelhet.
-  A steril műtői személyzet mindig egymás felé fordul, soha nem mutat hátat egymásnak vagy a steril műtéti területnek.
-  Légúti infekció vagy nyílt, váladékozó seb kizárja a műtéti közreműködést.

Bemosakodás, beöltözés
1. Átöltözés
A műtőben csak bemosakodó ruhában (általában zöld vagy kék színű tunika és nadrág) tartózkodhatunk, utcai vagy osztályos ruha, orvosi köpeny viselése tilos. Kötelező a műtői papucs (vagy a műtőben vagy a sebészeti osztályon használt cipő + lábzsák) használata. Az átöltözés, a sapka és a maszk felvétele az öltözőben történik.
2. Sapka, maszk felvétele
A műtőben a személyzet az egész hajat beborító papír vagy textilsapkát és sebészi maszkot visel, amelyeket a műtőbe való belépés előtt kell felvenni. A maszknak szorosan kell illeszkedni az arcra és az orra is. A maszkot minden műtét előtt, de ha átnedvesedik, azonnal le kell cserélni. Egyes műtéteknél (pl. szívsebészet) két maszk viselése is ajánlható.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

3. Bemosakodás, a sebészi kézfertőtlenítés
Minden műtét és steril beavatkozás előtt sebészi kézmosást, bemosakodást kell végezni. A kéz nem tehető csíramentessé, a bemosakodás célja a tranziens és a rezidens baktériumflóra redukálása. A bemosakodás során nemcsak a bőrfelület tranziens flóráját elimináljuk, de átmenetileg a mélyebben ülő rezidens csírák nagy részének aktivitását is gátoljuk. A bemosakodó szer vékony filmréteget képez a bőrön, ily módon megakadályozva a kriptákban tartózkodó rezidens baktériumok felszínre kerülését.

A jelenleg alkalmazott módszerek alapja az Ahlfeld-Fürbringer-féle kétfázisú bemosakodás, a mechanikus kézmosást követő kézfertőtlenítés.
Az első fázis a mechanikus kéztisztítás. Körömtoalett után a kezet és alkart könyökig szappannal és meleg folyóvízzel megmossuk. Steril kefével csak az ujjbegyet és a körmöket tisztítjuk, majd a kezeket és az alkart leöblítjük. Az első fázis legalább három, legfeljebb öt percig tart.
A második fázis a kézfertőtlenítés. A dezinficiáló szert (5 x 5 ml) a kéz és az alkar bőrébe bedörzsöljük, általában 5 x 1 percig. A jelenleg alkalmazott dezinficiáló szerek: alkohol, fenol, hexachlorophen, jód, klórhexidin tartalmúak. Gyári készítmények: Dodesept Hand, Promanum N, Septoderm Hande, Skinman Intensive, Bradoderm, Spitaderm, Betaisodona (jódos oldat), Sterillium (alkoholos oldat).
A bemosakodás után késedelem nélkül be kell lépni a műtőbe, könyökben feltartott kezekkel, vigyázva arra, hogy immár "steril" kezünkkel ne érintsünk meg semmit.
            3.1. Mechanikus tisztítás
- A rajtunk lévő órát, gyűrűt, karkötőt, levesszük.
- Körömtoalett következik, körömvágás, a köröm alatti terület megtisztítása steril eszközökkel.
- Beállítjuk a megfelelő vízáramot és vízhőmérsékletet. Meleg, de nem forró vizet használunk.
-  Mindkét kezet és az alkart szilárd vagy folyékony szappannal és vízzel alaposan meg kell mosni, majd leöblíteni. Beszappanozzuk a kezet, az ujjakat, az ujjak begyét, az ujjak közét, a tenyeret és a kézhátat. Beszappanozzuk az alkart a könyökig. Bemosakodás közben vigyázunk arra, hogy a kezünk magasabban legyen, mint az alkar, hogy a szennyezett szappanos víz ne folyhasson a kezekre.
-  A kezeket és az alkarokat meleg folyó vízzel alaposan le kell öblíteni. Ezt mindig egy irányban, a kezektől kiindulva az alkarok felé folytatva végezzük. Az öblítést az ujjakkal kezdjük. Kezünket úgy tartjuk, hogy magasabban legyen, mint a könyök, hogy a víz a könyök irányába folyjon. Ha szükséges, megismételjük az öblítést, de a kezünket és a karunkat sohasem mozgatjuk előre-hátra a víz alatt, nehogy a meg nem tisztított részekről szennyeződés kerüljön a megmosott részekre.
-  A köröm, a körömágy tisztításához autoklávban sterilizált körömkefét kell használni, személyenként külön-külön. A legmegfelelőbb a természetes szálú körömkefe. A kefét jól benedvesítjük, majd kézbe vesszük a szappant, és beszappanozzuk. A szappanos körömkefével alaposan megtisztítjuk a körmök alját, a körömágyat és az ujjbegyeket. A kéz és kar kefézése tilos.
-  Ledobjuk a használt körömkefét.
-  A kezeket és az alkarokat meleg folyó vízzel ismét alaposan le kell öblíteni. Ügyeljünk az öblítés gondos végrehajtására, ugyanis a visszamaradó szappannyomok az alkoholos kézfertőtlenítő szerek hatását csökkenthetik, illetve semlegesíthetik.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

3.2. Kézfertőtlenítés
Mindkét tenyerünket a fali (esetünkben fotocellás) adagoló csöve alá tartva, a készülék 5 ml kézfertőtlenítőt juttat a tenyerünkbe, amelyet 1 percen keresztül alaposan bedörzsölünk az ujjak, a kéz és az alkar bőrébe. A bedörzsölést egy harántujjnyival a könyök alatt fejezzük be - tiszta kezünkkel ne érintsünk meg nem mosott bőrfelületet. A fertőtlenítést még négyszer megismételjük, azonban az alkaron mindig egyre kisebb területet dezinficiálunk: a második alkalommal a könyök alatt három harántujjal, a harmadiknál az alkar közepén fejezzük be. Az ötödik adaggal már csak a kezeket dörzsöljük be a csuklóig, az alkarokat nem. Ha detergenst nem tartalmazó, alkohol alapú szert használunk, nem szabad leöblíteni, hagyni kell rászáradni a bőrre, amely így filmszerű bevonatot képez. Ez megakadályozza a reziduális flóra kikerülését a bőrfelszínre, és inaktiválja az esetleg mégis kijutó baktériumokat. Ha a szer detergenst is tartalmaz, steril vízzel le kell öblíteni.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

4. Beöltözés, a köpeny felvétele
Bemosakodás után a műtősköpenyt vagy a már steril műtősköpenybe öltözött műtősnőtől kapjuk meg, vagy a műtőben elhelyezett, lábpedállal nyíló ún. Schimmelbusch-dobozokból vesszük ki saját magunk.

A beöltözés lépései
    - A Schimmelbusch-dobozt lábpedállal kinyitva egyik kezünkkel a hozzánk legközelebb eső steril köpenyt kihúzzuk, eközben másik kezünkkel visszatartjuk a többit. A műtőköpenyek mindig úgy vannak hajtogatva, hogy belső felszínük néz felénk, így a külső felszínhez nem érhetünk hozzá. Ügyelni kell arra is, hogy sem a kezünkkel, sem a köpennyel ne érjünk a doboz széléhez.
    - Hátrébb lépünk a Schimmelbush-doboztól, hogy a köpennyel ne érjünk hozzá a beöltözés során.
    - A középen megfogott köpenyt felemeljük, és másik kezünkkel megfogjuk a nyaki részt, amely mindig alul található. A köpenyt magunktól eltartva hagyjuk kibomlani.
    - Megkeressük a nyakrész összefektetett két szélét, majd ezeknél fogva széthajtjuk a köpenyt, úgy hogy a belső felszíne nézzen felénk. Megkeressük a karnyílásokat, és magunk felé fordítjuk.
    - A köpenyt nyakrészénél fogva kissé feldobjuk a levegőbe, és mindkét kezünket egyszerre, határozott mozdulattal a nyílásokba vezetjük. Ne akarjunk egyedül felöltözni, ne erőltessük karunkat a köpenybe annál tovább, mint amennyire ez spontán módon sikerült.
    - A mögöttünk álló műtőasszisztens segít felöltözni. A vállunk fölött átnyúlva megfogja a nyakrészt, és a köpenyt ráhúzza párhuzamosan előre tartott karjainkra, majd a vállainkra. Ezután a helyére igazítja a köpenyt.
    - Ezalatt a köpeny mandzsetta részét a csuklónkra igazítjuk, és ha van szalag a végén, azzal rögzítjük. A műtőasszisztens összeköti a hátsó szalagokat. A deréktájéki hosszabb szalagokat is ő köti meg, ne próbáljuk meg hátraadni neki. Eközben ugyanis hozzáérhetünk a köpenyfelvételben segítő nem steril személyhez. Kivétel, ha a deréknál lévő szalagok elöl középen vannak felvarrva. Ilyenkor a karjainkat magunk előtt keresztezve megfogjuk az ellenkező oldali szalagot, és oldalra eltartjuk őket. Így a segítő személy a köpeny megérintése nélkül meg tudja fogni és kötni őket hátul.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

        5. A gumikesztyű feladása
-  A steril gumikesztyű felvételében a steril műtősköpenyt és steril gumikesztyűt viselő műtősnő segít. A kesztyűket egyenként, a mandzsettájuknál visszahajtva, papírcsomagolásban sterilizálják és páronként tárolják.
-  A műtősnő először a balkezes kesztyűt tartja elénk, mindkét kezével a mandzsetta alá nyúlva a kesztyű nyílását szélesre tárja. A kesztyű külső felszínét csupasz kézzel nem érinthetjük meg, csak a belsejét, hiszen kezünk a bemosakodás ellenére sem tekinthető sterilnek. Bal kezünk mutatóujját a kesztyű nyílásába belülről beleakasztva a nyílást nagyobbra tágítjuk, és ezzel segítjük a kesztyű felvételét. Jobb kezünket egy határozott mozdulattal a kesztyűbe dugjuk, a műtősnő ezzel egyszerre a kesztyű mandzsettáját ráhúzza az alkar csukló feletti részére, vagyis a köpeny mandzsetta része fölé.
-  A műtősnő a jobbkezes kesztyűt az előbbihez hasonlóan nyújtja felénk, ekkor bal kezünk kesztyűs mutatóujjával kívülről, a visszahajtott mandzsetta alá nyúlva tágítjuk ki a kesztyű nyílását, és a jobb kezünket a kesztyűbe dugjuk, miközben a műtősnő egy határozott mozdulattal rásegíti alkarunkra a kesztyűt.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

Ügyeljünk arra, hogy a kesztyűn kívülről ne maradjon a belsejének síkosításra használt talkum, mert ez a hasüregbe jutva adheziók kialakulásához vezethet. A sapkát, maszkot, steril köpenyt és gumikesztyűt viselő személy készen áll a műtétben való közreműködésre.
6. A gumikesztyű levétele
Műtét közben kesztyűcserekor a kezünk tisztaságának megőrzése, a műtét végén pedig saját érdekünkben, a fertőzéstől való védelem céljából a kesztyűt úgy kell levetnünk, hogy külső felszíne ne érintkezzék a kezünk bőrével. Ezért jobb kezünkkel megfogjuk a bal kesztyű mandzsettáját, és kifordítva a tenyerünk közepéig lehúzzuk, úgy hogy a kesztyű kifordult belső része túlérjen az ujjainkon. Ezzel megfogjuk a jobb kesztyű mandzsettáját, és ezt is kifordítva húzzuk le. Így csak a kesztyű belső felszíne érintkezhet a bőrünkkel.

-  A steril műtői személyzet mindig az aszepszis szabályait betartva mozog: steril személlyel és felülettel (pl. műtőasztal) szembe fordul, a nem steril felület felé pedig háttal fordulva közlekedik (pl. helycserekor). Mindig “mellkas a mellkassal szemben", illetve "hát a hátnak fordul".
-  A kezeket mindig a köpeny steril részének határán belül (mellkasi terület) kell tartani, sosem engedjük a derékvonal alá. A steril műtőköpeny háta és hónalja nem tekinthető sterilnek. Az axillaris vonaltól oldalra eső terület, a derék alatti rész, a ruha ujja a válltól a könyök felett 10 cm-ig nem tekinthető sterilnek
-  Steril kéz sosem nyúlhat a maszkhoz, sapkához vagy a köpeny nem steril részéhez. Nem szabad a szemüveghez érni, meg kell kérni a nem steril műtőssegédet, hogy igazítsa meg. Csak steril eszközt, műszert használhatunk, és steril felületet (pl. steril textíliával fedett beteget, asztalt) érinthetünk meg. Steril tárgy és bizonytalan sterilitású tárgy kontaktusa a fertőzés veszélyével jár.
-  Nem szabad a leesett műszerek után nyúlni, felvenni őket. Nem szabad műszert elvenni a műszerasztalról, a műtősnőtől kell kérni.

      - A steril műtéti beavatkozáshoz csak steril eszközöket lehet használni.
-  A bemosakodott, steril műtői személyzet csak steril eszközt, műszert használhat.
-  A steril tárgy csak akkor marad steril, ha steril személy vagy eszköz érinti meg.
-  A derékmagasság alatt levő tárgy nem számít sterilnek.
-  Ha steril tárgy bizonytalan sterilitású tárggyal érintkezik, elveszti a sterilitását.
-  Ha steril tárgy vagy steril felület tartósan levegőn van, elkerülhetetlenül fertőződik.
-  A nedves steril felszín a kapilláris aktivitás miatt elkerülhetetlenül fertőzötté válik (pl. steril csomagolás, izolálás átnedvesedése).
-  A steril tárgyakat, folyadékot tartalmazó edények, dobozok széle nem tekinthető sterilnek.
-  Bizonyos testtájakon (orr, száj, gát) a műtéti terület nem tekinthető sterilnek, de az aszeptikus műtéti technika alkalmazása itt is kötelező.

Az aszepszis biztosítására és a sebfertőzések elkerülésére szolgáló további fontos tennivalók
- Kesztyűcsere. A műtét közben (pl. bél megnyitását követően) feltételezhetően mikroorganizmusokkal szennyeződött kesztyűt le kell cserélni. Kesztyűt kell cserélni a kesztyű sérülése esetén, valamint a hosszú műtétek közben is, és természetesen az egyes műtétek között is. Az utóbbi esetekben szükség van átmosakodásra (utófertőtlenítésre vagy újabb bemosakodásra is).
- Műszercsere. A potenciálisan fertőződött műszereket a ledobóba kell dobni (pl. a bőrmetszéshez, a bél megnyitásához használt szikét és egyéb műszereket, stb.) és ki kell cserélni.
- A műtéti seb befedése. A sebet steril kötéssel be kell fedni, hogy megakadályozzuk a mikroorganizmusoknak a környezetből a sebbe való bejutását.
- A sebben felgyülemlő szövetnedvek, szivárgó vér elvezetésére lehetőleg zárt rendszerű drénezést kell alkalmazni.
- Könnyen tisztítható és sterilizálható fémműszereket vagy egyszer használatos műszereket és varróanyagokat, műanyag kanülöket, dréneket, érprotéziseket kell használni.
- Az aszeptikus és szeptikus műtéteket térben, de legalább időben el kell különíteni: az aszeptikus műtéteket (pl. sérv-, struma-, visszérműtét) steril (aszeptikus) műtőben, a fertőző, szeptikus műtéteket (pl. vastagbél, appendectomia, aranyér, tályog) szeptikus műtőben kell végezni. Ha térben nem különíthetők el, akkor először az aszeptikus műtéteket végezzük el, azután operáljuk a szeptikus eseteket. Ezek befejezését követően a műtőt ki kell takarítani és fertőtleníteni.

Az aszepszisszel kapcsolatos teendők a posztoperatív időszakban
- Az aszeptikus és a szeptikus műtéten átesett betegeket el kell különíteni, lehetőleg külön kórteremben kell elhelyezni őket.
-  Kötéscserét csak indokolt esetben kell végezni.
-  A kötéscserét először az aszeptikus betegeken végezzük el.
-  A kötözés steril műszerekkel, kötszerekkel történik.
-  A kötözést minden beteg esetén külön steril gumikesztyűben végezzük el, előtte és utána fertőtlenítő kézmosást végzünk.

Kevésbé hatékony, mint a megelőzés. Sebfertőtlenítő oldatok, porok (hidrogén-peroxid, Betadin, bórsav, stb.) lokális alkalmazásával, illetve szisztémás antibiotikum-kezeléssel próbáljuk meg elpusztítani, ill. inaktiválni a sebbe jutott kórokozókat (ld. később).

A műtőkomplexumot az osztályoktól, valamint az intenzív egységtől építészetileg el kell különíteni. A korszerű műtők több részből állnak: öltözők, bemosakodó, betegátadó helyiségek, műtők. A műtő 50-70 m²-es, tágas, jól megvilágított, általában ablaktalan, mesterségesen szellőztetett, klimatizált, mennyezetig csempézett helyiség. A korszerű műtőben túlnyomást hoz létre a réteges, nem örvénylő levegő beáramlást szolgáltató lamináris air flow berendezés. A műtő falai és padlója hézagmentesek, könnyen lemoshatók, fertőtleníthetők. Az ajtói önműködőek. A belépés általában zsiliprendszeren keresztül történik, a személyzet csak átöltözés után, bemosakodó műtői ruhában, műtői papucsban vagy lábzsákban léphet be a műtőtraktusba. Berendezései kerekeken guríthatók. Központi vagy hordozható vákuum (szívás) és gázvezetékekkel (oxigén, altatógáz, sűrített levegő) van ellátva.

(Az alábbi képek a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthetőek.)

A műtő standard berendezése
    A műtőlámpa
Minden irányba állítható, hideg, konvergens fényt ad. A lámpa steril markolatával az operatőr maga is beállíthatja a fényt a megfelelő irányba.
    Műtőasztal
A beteget hevederekkel rögzítjük. A műtőasztal beállításánál igen fontos szempont a műtendő szerv ill. testrész elhelyezkedése. Az asztal kézzel vagy elektromotorral minden irányban állítható az adott műtéti helyzetnek megfelelően. Billenthető laterálisan, illetve horizontálisan, magassága növelhető, illetve csökkenthető. Az asztallap részekből áll, a fejnél, valamint a lábnál lévő asztallaprész a kívánalomnak megfelelően le- és felhajlítható. A műtőasztal magasságát a sebész könyökével azonos magasságba kell beállítani, ez az optimális magasság. A beteg egyes testrészeit a műtőasztal lapjának szegmentumokban történő mozgatásával fokozatosan lehet emelni vagy süllyeszteni. A fektetés, kiemelés módja nagyon fontos, hasi, köldök alatti műtéteknél a beteg medencéje alá kb. 10 cm magas kispárnát, kiemelést teszünk. A műtőasztal fejrészénél található fémkeret; a "líra", a beteg feje felőli izolálókendő rögzítésére szolgál, egyben a steril műtéti terület és a nem steril aneszteziológiai terület határát jelzi. A lírára szigorúan tilos rákönyökölni, felette átnyúlni.
    Mayo-asztal
Itt találhatók a műtéthez szükséges műszerek és anyagok. Hasi műtéteknél a műtéti régió izolálása után a steril textíliával fedett Mayo-asztalt általában a beteg lába fölé tolják.
    Műszerasztal
Steril textíliával fedve, a műtétnél esetleg szükséges kiegészítő eszközökkel, anyagokkal, utánpótlással a műtő hátsó traktusában foglal helyet.
    Ledobó
A használt műszerek, törlések ledobására szolgál.
    Altatógép és az anaeszteziológia által használt egyéb műszerek és eszközök
A műtőasztal feji vége mögött foglal helyet az aneszteziológus orvos és asszisztens (az "anesztézia"). A beteget a műtét alatt monitorozzák: több csatornás monitor segítségével regisztrálják a hemodinamikai paramétereket (vérnyomás, szívfrekvencia, perctérfogat, vérvolumen, szívteljesítmény, elektrokardiogram, hőmérséklet stb.). Itt vannak elhelyezve a szabad légút biztosításához és a lélegeztetéshez szükséges eszközök is: a száj-garat tubus vagy orr-garat tubus, arcmaszk vagy laryngealis maszk, AMBU-ballon, kézi respirátor, az endotrachealis intubálás eszközei (tubusok, vezetőnyárs, Magill-fogó nasotrachealis intubáláshoz, laringoszkóp, harapásgátló (Guedel-tubus vagy gumicső darab), váladékleszívó katéter) és egyéb eszközök: Braunülök, szárnyas tűk (intravénás kanülök), centrális vénás katéter, artériás katéterek, intravénás infúziós készlet, EKG-tapaszok, vizeletgyűjtő zsák, vizelet katéter különböző méretben).

Az elhelyezkedés ("felállás") a műtéti típustól függ. Ha az operatőr a beteg jobb oldalán operál, akkor az első asszisztens vele szemben, a második asszisztens az operatőr jobb vagy bal oldalán, a műtősnő az operatőrrel szemben, az első asszisztens bal oldalán áll.

(Az alábbi kép a böngésző "view image" funkciójával nagyobb méretben is megtekinthető.)

A műtői személyzet feladatai, felelősségeik
    Az operatőr
Egy személyben felelős a műtét egészéért, a sterilitást is beleértve. Felelős továbbá a műtéti indikáció felállításáért, a műtéti időpont optimális megválasztásáért, a műtét elvégzésért a szakma szabályai szerint, és a szükség szerinti műtéti korrekcióért.
    A műtősnő
Az instrumentáláson kívül a sterilitás fenntartásáért is felelős - az operatőrt és a műtői személyzetet erre mindenkor figyelmeztetheti. Felelős továbbá a műszerek, textíliák előkészítésért, és a műszerelésért.
    Az első asszisztens
A sebész általános segítsége.
    A másodasszisztens
Feladata a feltárás.
    A műtőssegéd
Felelős a nem steril területekért, feladata továbbá a beteg műtőbe szállítása, a beteg biztonságos elhelyezése, segédkezések műtéteknél, beavatkozásoknál, műtői előkészítés, takarítás.


helyes				helytelen