 |
 |
A nagyítólencsék és a mikroszkóp rövid története
A mikro-érsebészet története
A mikrosebészeti készségfejlesztés
A mikrosebészeti technika elsajátításához szükséges
általános tudnivalók
Az állatok felhasználásával kapcsolatos etikai vonatkozások
A nagyítólencsék és a mikroszkóp rövid története
A történet
már az ókorban elkezdődött, Lucius Annaeus Seneca (Kr.e. 4-Kr.u. 65)
arról írt, hogy a betűk nagyobbak és tisztábban láthatók vízzel töltött
üveggömbön keresztül; Nero (Lucius Domitius Ahenobarbus, Kr.u.
37-68) csiszolt smaragdból kialakított lencsét használt. Jóval később, az
1280-as években Roger Bacon (1214? -1294) ferences szerzetes
nagyítólencsét használt olvasáshoz.
A nagyításra alkalmas lencsék alkalmazásával elkezdődik a mikroszkóp története.
1590: Hans és
Zacharias Janssen (1580-1638), apa és fia, szemüvegkészítő mesterek,
megalkották a bikonvex és bikonkáv lencsékből álló összetett mikroszkópot.
1612: Antonio Neri az ólomüveg kifejlesztésével járult
hozzá George Ravenscroft 1674-ben kifejlesztett optikai
ólomüvegéhez.
1625:
Johannes Faber először használja a mikroszkóp kifejezést (gr. mikron=kicsiny,
skopein=nézni).
|
|
|
1665: Robert
Hooke (1635-1703), angol tudós kiadja Micrographia című munkáját,
ebben leírja azokat a "sejteket" amiket a parafa mikroszkópos vizsgálatakor
látott.
1670: Antonie van Leeuwenhoek (1632-1723) holland
lencsecsiszoló és természettudós (valamint a városháza kapusa) 270 x-es
nagyítást tud elérni.
1685: Cherubin d'Orleans (1613-1697) megalkotja a
binokuláris teleszkópot.
1702: Peter van Musschenbroek
kialakította az állványra szerelt mikroszkópot, mely fényszűkítővel és
revolverkoronggal rendelkezett.
1739: Martin okulárba épített csavarmikrométert
használ. Chevalier több egymásba csavarható akromatikus lencsével építi
meg mikroszkópját.
1744: John Cuff (1708-1792) megépíti az első fémből készült
mikroszkópot.
1872: Ernst Abbe (1840-1905) német kutató kidolgozza a
mikroszkóp elméletét.
1888: Carl Zeiss (1816-1888) gyárában elkészül az első
108-szoros nagyítású 1.6 numerikus apertúrájú objektív.
 |
 |
1921: Carl
Olof Nylén (1892-1978) a mikroszkópot először használja a klinikai
gyakorlatban (középfülgyulladás ellátása és drainálása során). Ezt követően
Holmgren alkalmazta az operációs mikroszkópot a fül-orr-gégészeti beavatkozások
számos területén.
1953: A Carl Zeiss cég megalkotja a modern operáló
mikroszkópot, mely alkalmas különböző mikrosebészeti beavatkozások elvégzésére.
A mikro-érsebészet története
1552: Ambroise
Paré (1510-1590) leírja a ligatúrával történő vérzéscsillapítást (a mai
gyakorlattól eltérően az eret a környező szövetekkel együtt kötötte le). A XVIII.
századig ligatúrával, hőhatással, valamint kompresszió segítségével
csillapították a vérzést, ezután terjedt el a ligatúra, mint a vérzéscsillapítás
legjobb módszere.
1877: Nyikolaj V. Eck (1847-1908) orosz sebész tovafutó
selyemöltésekkel porto-cavalis shunt-öt készített nyolc kutyán; egyikük két és
fél hónappal túlélte a műtétet (Eck NV: Voen Med J 130: 1-2, 1877. Translated:
Ligature of the portal vein. Child CG III Surg Gynecol Obstet 96:375-376, 1953).
1891: Alexander Jaszinovski Odesszában elvégzi az első
sikeres artériás anastomosist (Jassinowsky A. Ein Beitrag zur Lehre von der
Gefassnaht. Arch Klin Chir 1891; 22:816-41). Kutyákon, lovakon és borjakon
készített arteria carotis varratokat csomós öltésekkel.
1897: John B. Murphy (1857-1916) Chicago-ban elvégezte az első
humán éranastomosist az arteria femoralis proximális végének a disztális végébe
történő invaginálásával és öltésekkel történő rögzítésével (Resection of
arteries and veins injured in continuity - end to end suture - experimental and
clinical research. Med Rec (N.Y.), 1897, 51: 73-88.).
1912: Alexis Carrel (1873-1944) kidolgozta a trianguláris
éranastomosis technikáját, ezzel lefektette a modern érsebészet alapjait.
1912-ben orvosi és élettani Nobel díjat kap, főképp érsebészeti munkásságáért.
1935: Gordon Murray (1894-1976) Torontóban elkezdi az első
humán kísérleteket heparinnal. 1940-ben tisztított intravénásan heparint használ
thromboembólia kezelésére és megelőzésére.
1945: A II. világháborúban érsebészeti rutin beavatkozássá vált a
2-3 mm-es erek műtéte.
1958: Sun Lee (az "experimentális mikrosebészet atyja",
számos mikrosebészeti eszközt fejlesztett ki) a Pittsburgh-i Egyetemen
patkányokon kidolgozza a side-to-side portocavalis shunt alapjait.
1960: Jules Jacobson érsebész 1.4 mm-es átmérőjű
éranastomosist készít mikroszkóp segítségével a Vermont Egyetemen. Az
ékszerészetben használt kézi műszereket, eszközöket átalakították a plasztikai
sebészet számára. A legtöbb beavatkozást az orron, fülön és a fej-nyak régióban
végezték.
1962: Ronald A. Malt és Charles F. McKhann a
Massachusetts General Hospital-ban elvégzik egy
trauma során amputálódott kar replantációját (1962. május 23.).
1964: Harry Buncke ("a rekonstruktív mikrosebészet atyja")
elvégzi az első sikeres kísérletes replantációt (nyúl fül). A "Microsurgery:
Transplantation and Replantation" c. online könyv (ld.:
http://buncke.org/book/contents.html) a klinikai mikrosebészet és
replantáció kiváló gyakorlati összefoglalása.
2005: A mikrosebészet a klinikai gyakorlat része (ld. többek
között
http://www.microsurgeon.org/history.htm), a fejlődés sikereket
ígér a xenotranszplantáció (kiemelendő Robert Zhong csoportjának munkássága), a
tele(robot)sebészet és az endoszkópos mikrosebészet területein.
A mikrosebészeti készségfejlesztés
A mikroszkóp alatti
világot orvosok generációi szemlélték anatómiai struktúrák, patológiás
elváltozások vagy sérülések megismerése céljából. Az első klinikusok, akik
megpróbáltak beavatkozásokat elvégezni a mikroszkóp alatt, felismerték, hogy az
emberi kéz finomabb manipulációk végrehajtására alkalmas, mint amit a szem
koordinálni képes. E felismerés eredményeképp Nylen 1921-ben megalkotta a
klinikai és kísérletes célra egyaránt alkalmas mikroszkópot: ettől az időponttól
datálhatjuk a klinikai mikrosebészet létrejöttét.
Az
operációs mikroszkóp kb. 0.3-2 mm-es struktúrák közötti tevékenységre biztosít
lehetőséget. E miniatűr világban a munka nemcsak a mikrosebészeti anatómia és
fiziológia ismeretét követeli meg, de a manuális készségek fokozatos
fejlesztését is. Ahogyan a muzsikus is több lépcsőfokon jut el a skálázástól a
komplex mű megtanulásáig, az alapvető technikákat a sebésznek is a
laboratóriumban kell begyakorolnia, mielőtt a műtőben alkalmazná őket. A
laboratóriumi gyakorlás és a mikrosebészeti tréning természetesen csak a
klinikai kompetencia megszerzéséhez vezető út egyik lépése, de kritikus és
fontos állomás. A tökéletes mikrosebészeti technikai készség kialakulásához
türelemre és lelkesedésre van szükség, de az erőfeszítések végső célja olyan
technikák begyakorlása, melyek jelentős sikerélményt nyújtó humán rekonstruktív
beavatkozások kivitelezését teszik lehetővé.
A mikrosebészeti technika elsajátításához szükséges általános tudnivalók
A mikrosebészeti alapok leghatékonyabb és leggyorsabb elsajátításához legalább egy, teljesen zavartalan hétre van szükség, amikor a sebész teljes egészében a gyakorló laboratórium nyugalmának adhatja át magát. A tanulásnak vannak bizonyos alapfeltételei, mint például a pihent állapot, a nyugalom, a telefon és egyéb zavaró tényezők kiiktatása (Yasargil 1969, Buncke 1975, Mehdorn 1987). A mikrosebészi technikát nem lehet elsajátítani sietős, túlzsúfolt tanfolyamokon. A mikrosebészet ugyanakkor nem varázslat, sokkal inkább olyan képesség, amivel megtanuljuk összeilleszteni az önmagukban könnyen elsajátítható, egyszerű és érthető részleteket. Az első egy-két napot majdnem mindenki kissé fárasztónak találja, de előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a kép elkezd kitisztulni. Ne felejtsük el, hogy olyan technikát kell elsajátítani, ahol a hiba határértékét a milliméter töredékében mérjük. Ez ne rettentsen el senkit, a nyugalom, a higgadt hozzáállás segít megoldani a problémát - a cél az alapos, bár a korábbiakban megszokottnál talán lassabb tanulás. Ha nem sikerül valamelyik lépés, meg kell állni, továbbhaladni csak a probléma megoldása után lehet. Fontos figyelmeztetés: a dohányzás kb. 30 percig koncentráció és teljesítmény romlást okoz, a kávé fogyasztás enyhe kézremegést okozhat. Nehéz tárgyak emelése, a sportok közül a teniszezés, vagy a testépítés megnehezíti a finom izmok pontos használatát. A kialvatlanság is jelentősen rontja az ember teljesítőképességét. Kerüljük a hosszú ideig tartó munkavégzést, a gyakorlatok közben a lehetőség szerint iktassunk be óránként 10 perces szüneteket.
Az állatok felhasználásával kapcsolatos etikai vonatkozások
A
betegellátás, a klinikum számára hasznos, magasan specializált technikák
elsajátításához szükség van olyan helyzetekre, melyek a lehető legközelebb
állnak a humán körülményekhez. A laboratóriumi állatoknak döntő szerepük van az
alapvető mikrosebészeti technikák elsajátításában. Természetesen a kísérleti
célból tartott állatokkal való humánus bánásmód nemcsak a fájdalom és szenvedés
minimalizálására irányul, hanem minden olyan lézió elkerülésére, mely nem
teljesen szükségszerű.
A
laboratóriumi állatokkal kapcsolatos túlzó álláspontok, legyen az akár féltés
vagy negligencia, téves információkon alapulnak. Vannak olyanok, akik teljesen
ellenzik az állatokon való orvosi beavatkozásokat, és kétségbe vonják az állatok
orvosi-tudományos felhasználásának jogosságát. Ezt az extrém hozzáállást egyik
Európai ország hivatalos szervei sem fogadják el, de e területen nagy nyomás
nehezedik mindenkire. Az alternatív megoldások kidolgozása sok esetben
előrehaladt, és az állatvédelmi elvek érvényesülése a felhasznált állatok
számának drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ugyanakkor nemzetközi konszenzus
született abban a kérdésben, hogy a közeljövőben nem várható a mikrosebészeti
technikák elsajátítása céljából felhasznált állatszám redukciója.
Az MTA osztályközi Állatkísérleti Tudományos Bizottságának Álláspontja az
állatok tudományos célra történõ felhasználásáról
A Szegedi Tudományegyetem álláspontja az állatok tudományos célra történõ
felhasználásáról