Orvostechnika

    A mikroszkóp, amivel a gyakorlatokon dolgozunk, általában egyszemélyes, állítható állványzattal bír. A klinikai gyakorlatban motorikusan állítható magasság- és élesség állítással rendelkező, állványos berendezések terjedtek el leginkább, de a kézzel történő fókusz és élesség állítással is kifogástalanul el lehet sajátítani a technikát. A klinikumban fontos kiegészítő tartozék az asszisztencia számára is azonos látóteret biztosító fényosztó, illetve az oktatatásra és dokumentációra egyaránt szolgáló videó-kimenet lehetősége.
    Az oktatási célra legalkalmasabb operációs mikroszkópok közé a Zeiss és a Leitz (Wild) gyártmányok tartoznak, melyek jó minőségű optikai rendszerrel rendelkeznek. Az optikán kívül fontos szempont a fényforrás minősége is. A megvilágítást szolgáló fényt hideg (halogén) fényforrás szolgáltatja, flexibilis üvegszál kábel vezeti a mikroszkóp testébe, vagy közvetlenül a műtéti területre. A fényerősség több fokozatban állítható, ezzel biztosítva a különböző nagyítások számára szükséges fényerősséget. Egy átlagos magasságú személy számára az optika lencséjének ideális fókusztávolsága 200 mm, az objektív legnagyobb nagyítása lehetőleg 12.5 x-es legyen. Az ilyen paraméterekkel rendelkező mikroszkóppal 4-20 x-os nagyítást tudunk elérni.
    A használat kezdetekor a mikroszkóp beüzemelését a fényforrás bekapcsolásával, fényerősség beállításával kezdjük, majd ellenőrizzük a funkciókat, a fókusz, a zoom (nagyítás) állíthatóságát. Beállítjuk a nekünk megfelelő pupillatávolságot, ha szükséges korrigáljuk a dioptria beállítását.

Minden használat előtt töröljük tisztára az optika és az objektív lencséit; kizárólag erre a célra alkalmas anyagot használjuk, nehogy összekarcoljuk az üvegfelületeket. Igyekezzünk elkerülni, hogy porszemcsék jussanak a mikroszkóp belsejébe, ezért minden használat után takarjuk le a védőzsákkal. A mikroszkóp mozgatásakor legyünk óvatosak, nehogy a berendezés megsérüljön. Lehetőség szerint külön vigyük a mikroszkóp fejét és állványát, ha máshova kell áthelyezni.

A mikrosebészethez szükséges eszközök egyszerűek, de kiváló minőségűek. A mikrosebészeti mozgások a legkifinomultabbak a sebészeten belül. Alkalmatlan vagy sérült eszközök használata frusztrációt eredményez és veszélyezteti a készségfejlődést.

a.) Csipeszek
	Az *írisz csipeszt* a bevezető manuális gyakorlatok során a gézháló szálainak fűzögetésére használjuk, de in vivo a lágyrészek megfogására is jól használható. Fogófelülete recés, a sebészeti "anatómiás" csipeszhez hasonlít.
	Az egyenes, finom végű ékszerész csipeszt szinte folyamatosan a kezünkben tartjuk és a szövetek megragadására, megemelésére valamint az öltések megcsomózására használjuk. Összezárt állapotban a fogófelületnek legalább 3 milliméteresnek kell lennie, ezáltal válik a fogás biztossá. Az ér dilatátor egy módosított ékszerészcsipesz, melynek pofái belülről simák, a hegye lekerekített. Az erek lumenébe vezetve az ér feltárására használjuk, de ezenkívül ellentartásra is alkalmas, az öltés behelyezésekor.
		Különböző mikrosebészeti csipeszek: a.) ékszerész csipesz, b.) anatómiás - rövid szárú csipesz, c.) anatómiás - hosszú szárú csipesz, d.) hajlított csipesz, e.) enyhe fokban hajlított csipesz, f.) egyenes invert csipesz, g.) hajlított invert csipesz. A méretek érzékeltetésére gyufaszálat helyeztünk el a csipeszek mellé.
b.) Tűfogók
	A tűfogók a tű megfogására szolgáló, változatos méretű és alakú, zár nélküli vagy zárral ellátott műszer, legtöbbször hengeres nyéllel.
c.) Ollók
	A preparáló olló jellemzője a rugós nyél, az enyhén hajlított penge, melynek vége kissé lekerekített. Ez utóbbira azért van szükség, hogy az erek mentén történő preparálás során ne sértsük meg az érfalat. Adventitia olló az adventitia lefejtésére szolgál az erek végéről, jellemzője az egyenes penge és a finom, hegyes vég. Alkalmas továbbá fonalvégek levágására, mivel a fonalat nem roncsolja.
d.) Ércsíptetők
	*Ércsíptető (klip) és kliprakó* Az erek rögzítésére szolgál, az egyesítendő végek megfelelő pozícióba helyezésére. Az eret csupán akkora erővel szorítják, hogy abban ne tegyenek kárt.

A gyakorlatok során más sebészi eszközöket is használunk, ezek közé tartozik a metszés elkészítésére szolgáló szike, a finom anatómiás csipesz és a finom olló.
Tekintettel arra, hogy a mikrosebészeti műszerek igen sérülékenyek, érzékenyek, és az áruk is rendkívül magas, mindenképpen szükséges egy olyan tároló doboz, speciális műszertartó, amely megóvja őket a sérülésektől. Nem árt, ha a műszertartó olyan anyagból készült, amely sterilizálható, és lehetőleg minden egyes műszer külön rekeszbe kerül.

Ha hosszú ideig akarjuk használni eszközeinket, nagy körültekintéssel kell bánni velük. A következőkre kell figyelnünk:
1. A műszerek hegye nem érintkezhet kemény felülettel, mert deformálódhatnak.
2. Figyeljünk arra, hogy amikor a műszert letesszük, soha ne kerüljön heggyel lefelé.
3. Mindig olyan helyre tegyük le, ahonnan nem eshetnek le, ahonnan biztosan nem lehet őket leverni.
4. Fontos, hogy egy kezünkben egyszerre csak egy eszköz legyen!

A műszereket legpraktikusabb valamilyen haemolitikus enzimet tartalmazó oldatban áztatni 30 percig, ezután a legmakacsabb vérszennyeződés is könnyen lemosható, és az eszköz szárítás után eltehető. A kisebb karbantartási műveleteket (élezés, olajozás, csiszolás, stb.) tanácsos szakemberre bízni.
A mikrosebészeti műszerek biztonságos tárolását és szállítását a steril konténerekben történő elhelyezés jelentheti. Az eszközök a hideg sterilizálás mellett autoklávban is sterilizálhatók. Az autoklávban történő sterilizálás az alábbi ábrán látható konténerekben történhet. A konténerekbe először egy textilkendő és egy szilikon lap kerül behelyezésre, és csak ezekre fektethetők a műszerek. A szilikon lap magasan kiálló fogai meggátolják a műszerek konténeren belüli mozgását, és a szállítás során esetleg bekövetkező ütközéseket is. További biztonságot jelent egy kisméretű textil kendő, amely a konténer belső terét szorosan kitölti, és a műszerek esetleges elmozdulását ki tudja küszöbölni. A konténerek külső felületén fel lehet tüntetni a műszerek felhasználási célját (a műtét elnevezését, vagy pl. "bázis szett", stb.). A konténerek intézeten belüli szállítására a konténerszállító és tároló keret biztosíthat lehetőséget.

Alkalmanként előfordulhat a műszerek mágneseződése, ha olyan eszközhöz érnek, ami mágneses, vagy elektromágneses alkatrészt tartalmaz. Ilyenkor tanácsos beszerezni egy olyan berendezést, ami ezt a mágnesességet megszűnteti, e nélkül ugyanis nehézkessé vélik a fémből készült tűk, sőt néha még a műanyag fonál megfogása is.

Vérzéscsillapításra használhatjuk, a sebészetben elterjedten használt bipoláris csipesz mikrosebészeti variánsa. Monopoláris koagulációnál az áram a szövetben az aktív elektróda irányában halad, míg bipolárisnál a csipesz két hegye között.

a. Mivel bipoláris üzemmódban az áram csak a csipesz két végpontja között áramlik, a koagulációt eredményező hőhatás nagyon jól kontrollálható.
b. A csipesz szövetekbe ragadása az egyik leggyakoribb probléma. Ez a következők szerint előzhető meg:
- a koagulátort a legalacsonyabb fokozatban használjuk.
- tartsuk a csipesz végeit és a szövetet is mindig nedvesen.
- ne szorítsuk össze a két csipesz véget nagy erőkifejtéssel, inkább a hegyek be- és kihúzásával biztosítsuk a nagyobb koagulációs felületet.
- gyakran tisztítsuk meg a csipesz hegyeket műtét közben és nedvesen törüljük át.
- nagy erek koagulációjánál védjük a proximalis szakaszt a hőhatástól egy másik csipesszel való eltartással.

A gyakorlatokon lapított testű mikrosebészeti tűket használunk, és 7/0, 8/0, 9/0, 10/0-s monofil fonalat. A tű átmérője 100 ill. 75 μm lehet, az előbbit az alap gyakorlatokhoz, az utóbbit a bonyolultabb műveleteknél használjuk.

a. Bútorzat
    A munkaasztal ideális esetben kb. 80 cm magas. Fontos a stabilitás, és hogy a térdünk és a lábunk kényelmesen beférjen alá. Ha egy asztalnál két hallgató dolgozik egymással szemben, akkor az asztal lapja 53-57 cm széles legyen. A könnyen állítható magasság és a kényelem alapvető követelmény. Háttámla nem feltétlenül szükséges.
b. Gumikesztyű lap
    A varratok elsajátítására gumikesztyűn ejtett metszést használunk. A gumikesztyű darab rögzítésére célszerű kivágni vastag, kemény kartonlapból egy kb. 8x8 cm-es négyzetet, melynek közepén ugyancsak kivágunk egy kb. 2 cm oldalhosszúságú négyzetes alakot. Erre feszítjük ki a kb. 3x3 cm-es gumikesztyű darabot, amit ragtapasszal rögzítünk. A feszítés olyan mértékű legyen, hogy a kesztyű ráncai teljesen kisimuljanak. Ha túlságosan megfeszítjük, a metszés szélei túlságosan eltávolodnak egymástól, egyesítésük nehézzé válik. Használat közben a keretet a munkaasztalhoz kell rögzíteni.
c. Háttér
    A munkaterületünk hátterében célszerű olyan színű anyagot elhelyezni, amelytől a munkadarab (pl. az ér) jól elkülönül. A sötétzöld vagy a sötétkék szín választandó.
d. Egyéb sebészi kellékek
    Az ér nedvesen tartására elő kell készíteni egy 20 ml-es fecskendőt tűvel, valamint Ringer-laktát oldatot. A felesleges folyadék felszívására készítsünk elő gézlapot.