A laparoszkópos torony
Az endoszkópok alaptípusai. Optikai rendszerek
        Háttér
        Optikai jellegzetességek

        A képminőség kérdései, videó- vagy fényképfelvételek készítése
 

[ vissza az elejére

A laparoszkópos torony
   
A nagyított sebészeti, videó-endoszkópos beavatkozáshoz és a dokumentációhoz szükséges eszközöket tartósan egybekapcsolva, ún. "toronyba” rendezzük a mozgathatóság és a könnyebb alkalmazás céljából. A torony részei általában a következők: 1. monitor (képernyő), 2. videó-rendszer (vezérlőegység, stb.), 3. fényforrás, 4. inszufflátor, 5. szívó-öblítő eszköz, 6. elektrokoagulációs eszköz, 7. adatrögzítő egység. A toronyban elhelyezett eszközökhöz kábeleken keresztül csatlakozik a videókamera és az ehhez kapcsolt endoszkóp.

 A torony általános jellemzői az alábbiak:
a. A műszerkocsi sima és egyenes felületei miatt a tisztítás és sterilizálás egyszerűen és könnyen elvégezhető.
b. A részegységek könnyen cserélhetők, variálhatók.
c. A modulok stabilak, nagy mechanikai terhelhetőségre és hosszú élettartamra készültek.
d. A torony szállítása egyszerű, négy antistatikus kerék segítségével könnyen mozgatható; a stabil állást két rögzíthető kerék biztosítja.
 

[ vissza az elejére ]

Az endoszkópok alaptípusai. Optikai rendszerek

Háttér

     A diagnosztikus (egyenes) endoszkópok központi lencserendszerét köpenyszerű száloptikai köteg veszi körül. A fénytovábbítás lényegesen jobb, mint az operációs endoszkópoknál. Az operációs endoszkópok optikai adottságai korlátozottabbak (az optikai rendszerek folyamatos fejlődésekor, mint "melléktermékek" kerültek hasznosításra). Ezekben a műszerekben kevesebb a fényt továbbító száloptikai köteg és egy járulékos csatornát tartalmaznak, amelyen keresztül a manipulációs eszközöket a testüregbe lehet juttatni. A lencsék itt nem egyenes sorban helyezkednek el, hanem szöget zárnak be, hogy az okulár az operációs csatornától távolabb kerüljön. A miniatürizálás nem csökkentette a kép minőségét, ugyanakkor szabad területet hagyott az endoszkópban, lehetővé téve a munkacsatornán keresztül való operációs eszközök (lézer-kiegészítők, klipprakók) alkalmazását.
   Az endoszkópok okulár lencséből, belső, központi lencserendszerből és objektívből állnak. A napjainkban forgalmazott endoszkópokat az alkalmazott lencserendszer alapján csoportosítjuk. Az optikai rendszer technikai alapját az ún. IRILS rendszer (Inverting Real Image Lens System – valódi fordított kép lencserendszer) képzi. Ezek a lencsék egymás után továbbítják a fordított képet az okulár felé, amely nagyító lencséket tartalmaz.
a. A hagyományos rendszerben a lencseszélessége jóval kisebb, mint az endoszkóp hossza. A lencsék közötti távolság viszonylag nagy, így a képtovábbításkor a fénysugárnak nagy lencsementes tereken kell áthaladnia. A fényelnyelés nagy, a színreprodukció szegényes, a keletkező kép sötét, rossz minőségű.
b. Az ún. Hopkins-féle optikában a lencsék közötti tereket levegő helyett üveg tölti ki, így az endoszkóp legnagyobb részét kitölti a lencserendszer. A fényáteresztés megnő, csökken a fényelnyelés, javul a képminőség és a látómező.
c. A Grin lencserendszer olyan egyszerű üvegrendszer, amelyben a törésmutató egy-egy lencse esetében négyzetesen csökken. Leggyakrabban vékony optikákban alkalmazzák.

 

[ vissza az elejére ]

Optikai jellegzetességek

Az endoszkópok optikai jellegzetességeit a látószög, a látómező, a fókusztávolság és a fényveszteség határozza meg.

a. Látószög
A látószög nagyságát az endoszkóp szórólencséje és a további lencsék optikai tengelye által bezárt szöggel jelölik. Laikus megfogalmazással: ettől függ, hogy az optika "merrefelé néz". Általában az egyszerű optikák látószöge 0°-os, míg az operációs endoszkópokban ez 0°-30°. A 0°-os optikai rendszer olyan látszólagos képet ad, amely a leképezett területtel ko-linearis (a képet alkotó pontok egymáshoz viszonyított helyzete, megegyezik a leképezett kép pontjainak helyzetével). A 0°-os endoszkóp képes a szervekről visszaverődő és a testüregekben létrejövő szórt fényből a legtöbbet az okulárhoz továbbítani, egyidejű nagy képélesség és széles látómező mellett.

b. Látótér
A látómező a szem vagy az optika által közvetített kép széléig tart, egyszerűbben fogalmazva: "milyen szélesen lát" az optika. A látómező növelhetősége a lencse görbületével áll összefüggésben, a kép széli részein keletkező képtorzulás mellett.

c. Fókusztávolság
A fényképezőgépekhez hasonlóan, bizonyos endoszkópoknak változtatható fókusztávolságú objektívjük van. A hagyományos laparoszkópok rögzített fókusztávolságúak (5, 7 cm). A sebész a "gyakorlati fókusztávolságot" 7-12 cm közöttire állítja be úgy, hogy a fókusztávolságok közötti különbségekből származó eltéréseket a szem lencséje még képes kompenzálni. A fókusztávolság figyelembevételével lehet nagyítást vagy kicsinyítést (közelítés-távolítás) elérni.

d. Fényveszteség
A Hopkins-típusú endoszkópokban, ahol 12 vagy még több lencse található, a levegő-üveg határfelületeken a fényveszteség igen jelentős (határfelületenként 4-7%). A fényveszteség csökkenthető, ha a lencsét egy vékony magnéziumfluorid réteggel vonják be, mely a fény-visszatükröződést 0.5%-ra mérsékli. Egy átlagos lencserendszerben az endoszkóp disztális végén belépő fénynek csak 20%-a lép ki a proximális végén. Természetesen fényveszteség még további kapcsolódási helyeken is előfordulhat.

 

[ vissza az elejére ]

A képminőség kérdései, videó- vagy fényképfelvételek készítése

a. Az optika minősége megszabja a közvetített kép minőségét. A fókusztávolság, a feloldóképesség, a látószög, a fényveszteség, a fénytovábbító képesség, az alkalmazott lencsék, valamint a száloptikai kötegek száma az optika rögzített, nem változtatható tulajdonságai. Fényképfelvételek esetén a legjobb minőségű képet 10 mm átmérőjű 0 és 5° látószögű optikával lehet készíteni. Hasonló látószögű vékonyabb optika esetén a keletkezett kép kisebb, a filmet érő fény intenzitása gyengébb.
b. Az endoszkópos kép méretét az optika nagyításának és átmérőjének szorzata adja meg, így az 5 mm és a 10 mm optikával készített képek átmérője 30-60 mm-es. A laparoszkópos képek, fotók tisztasága, élessége, értékelhetősége azonban további tényezőkön is múlik.
c. A hasüregbe hatoló optikán keresztül látott kép hamar elhomályosodik. A hasüreg és az optika hőmérsékletkülönbsége miatt a frontális lencse bepárásodik, ezt a kicsapódást fizikai és kémiai eljárásokkal lehet megakadályozni. A fizikai módszerek lényege a hőmérséklet-különbség kiegyenlítése, melynek legegyszerűbb módja, hogy az optikát valamelyik hasűri szervhez hozzáérinti az operatőr. Felvételek készítésekor azonban ez a módszer nem ajánlható, mert bár a homályosodás megszűnik, a lencsén vékony, hashártyai folyadékréteg marad vissza. Az emberi szem képes helyesbíteni a kialakuló képtorzulást, viszont ez a felvételeken rosszul fókuszált képként rögzül. A másik lehetséges módszer az optika felmelegítése. Ez elérhető elektromos optikamelegítővel, vagy felmelegített sóoldattal. A felmelegített elülső lencse néhány percig megtartja a magasabb hőmérsékletet a hasüregben. Az optika ismételt lehűlése elsősorban a hideg disztendáló gázzal való folyamatos kontaktus miatt következik be, ezért tanácsos a gázbejuttatást a segéd trokárokon folytatni. A lencsék bepárásodását szintetikus antikondenzáló szerekkel („Mr Fog”) is sikeresen meg lehet akadályozni, melyek a kicsapódott páracseppek gyors szétterjedését okozzák. Ugyanakkor ismételt alkalmazáskor a lencse felszíne "deformálódik", bevonat keletkezik, és a kép ismét torzul.
d. Az endoszkópban visszafele továbbított kép értékelhetősége függ a vizsgált felület fényvisszaverő képességétől és színétől. A pigmentált, vagy vérrel fedett szervek viszonylag kevés fényt vernek vissza.
e. A visszaverődő fény erősségét az optika és a szem távolsága is befolyásolja. A fényerősség a távolság négyzetével egyenes arányban csökken, így állandó fényerő mellett, a megfelelő megvilágítást csak az optika közelítésével lehet elérni, a látómező (a látott kép méretének) folyamatos csökkenése árán.
f. Hasznos, ha többféle nézőirányú optika áll rendelkezésre, a mélységélesség megkívánt tartománya néhány mm-től az elméleti végtelenig terjedjen.
g. A megvilágításra használt száloptika köteg konfigurációja az egyenletes látótér megvilágításra szolgál. Különösen fontos ez a fotó-, film- vagy videóeszközök alkalmazásakor.
h. Az okulár nagyítás legalább 16x-os legyen a preparálás és más manipulációk megfelelő vizuális kontrolljához.

[ vissza az elejére