Arkhimédész második törvénye
  

"A tenger vízzel van tele, mégis szomjan lehet rajta veszni."
(Harakiri Fusinuku)

A Tudós életében elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor megszólal a feleség: Élhetetlen vagy! A Potzaueréknek bezzeg már van ez...ük, az...uk. Telitalálat. A Tudós ilyenkor egyetlen dolgot tehet, megsértõdve elvonul és azt a látszatot kelti, mintha jegyzeteibe merülne. Pedig ki tud ilyenkor másra gondolni, mint az igaztalan vádaskodásra! Addig-addig emészti magát, míg rájön, hogy tényleg élhetetlen. Bezzeg a Potzauer!
Ez a fordulópont. Látszólag minden a régi. Hazatértekor éppúgy, mint eddig, hamar visszavonul magányába, felcsapja vaskos jegyzetfüzetét, forgatja a lapokat, de az esze máshol jár. Hogy kellene elkezdeni?! Mert csak elkezdeni kell, a többi megy már magától. Napokig emészti magát, természetesen eredménytelenül.
A megoldást a véletlen hozza. A Janka néni unokaöccse újságíró-gyakornok és be akar vágódni a fõnökénél. Szinte könyörög, tessék szíves lenni nyilatkozni a Penetronról, meg a Penetrographról! Hiszen olyan híres tudósnak tetszik lenni! Janka néni is telefonált, hogy a Lali elõmenetele szempontjából ezt igazán meg lehetne tenni!
Tudósunk persze LÁTSZÓLAG vonakodik, de TUDJA, hogy most vagy soha! Nyilatkozik. A nyilatkozat egyik délutáni napilapunkban jelenik meg. Így valahogy:

Vastag cím: Pillantás a gondolatokba.
Még vastagabb: Agyátültetés vagy mûagy?
Soványabb cím: Macskasztárok világa.
Sokemeletes épület a Központi Kutató Kombinát. Halkan nyílik a bejárati ajtó. Kifelé. Alig nyikorog. Balra a portás. Most éppen nincs a helyén. Levetnénk a kabátot, de nincs hova tenni. Kabátban megyünk tovább. Fel a hetedik emeletre. A lift halkan suhan az emeletek között. Megáll. Kiszállunk. Halványkék folyosó. Vakítóan fehér ajtók. Parányi névtáblák az ajtón. Ezésez Géza, az "ilyen meg olyan" tudományok doktora. Benyitunk. A laboratórium üres. A mûszerek zümmögése és egérszag tölti meg a kis laboratóriumot. A falon újabb ajtó. Fehér. Benyitunk. Kis dolgozószoba. Hatalmas könyvespolc, tele könyvekkel és tudományos folyóiratokkal. Egyszerû íróasztal, írógéppel. Rengeteg papír mindenfelé. Meg egérszag. Átható. Hirtelen lépteket hallunk a hátunk mögött. Finoman köhint valaki. Megfordulunk. Igen, õ áll ott elõttünk, dr. Ezésez Géza. Kezében egy hatalmas macska. A laboratórium vezetõje. Nem a macska, Õ! Barna szemû, õszes, szemüveges, huszonöt éve kutat.
- Életem átlagosan indult. Közepes diák voltam, nemigen szerettem tanulni. Társaim sokat vertek, mert kövér voltam és gyenge. Visszahúzódva éltem, legszívesebben olvastam. May Károlyt meg Verne Gyulát. Mindig utáltam a macskákat. Könyvkereskedõ akartam lenni.
A riporter:
- Miért lett kutató?
- Édesanyámtól örökölhettem a kutatás iránti vágyat. Már kisfiú koromban észrevettem, hogy anyám rendszeresen kutat apám zsebeiben. A többi már jött magától. A kíváncsiság hajtott. Az ismeretlen megismerése, természeti törvények feltárása. Talán furcsának látszik, hogy egy életet leéljünk anélkül, hogy valamilyen gyakorlati cél lebegne szemünk elõtt. De ott van minden, alapkutatásunk mögött a lehetõség, hogy felfedezésünket majd mások a beteg ember gyógyításában felhasználhatják.
A riporter:
- Mi a kutatás sikerének az alapja?
- Munka, pénz és harmónia. Szívós, kitartó, fokozatos munka, de ehhez drága külföldi mûszerek kellenek. A munkatársak megértése, szorgalma pedig a zálog. Fontos még a külföldi eredmények megismerése. A nyelvtudás és utazás. Sokat kell utazni. Külföldre. Fõleg nyugatra.
A riporter:
- Hogyan érte el kimagasló eredményét a macska agytevékenysége terén?
- Sokéves kemény munka gyümölcse volt a Penetron felfedezése. A Penetron a kanegérszag legkisebb egysége. Már egy Penetron kihat a macska magasabb agytevékenységére. 0,1 Penetron hatására a macska arra gondol, hogy a kan egér nem is olyan büdös.
A riporter:
- Fantasztikus! Ez a macska most mire gondol? Itt rettenetes egérszag van!
Dr. Ezésez Géza elmosolyodik. Szótlanul a Penetrographhoz lép és elhelyezi a vizsgálókamrában a hatalmas macskát. Bekapcsolja a mûszert. Felvillannak a piros, zöld és kék lámpácskák. Halkan zümmögni kezd az impozáns készülék. A szerény tudós feszülten figyeli a skálát. A mutató lassan elindul. Öt, tíz, tizenöt, húsz. A mutató a piros mezõbe lép! Huszonöt. A mezõ már vörös. Harminc. A gép remegni kezd. A mutató megállíthatatlanul kúszik tovább, majd kilép a skálából. Kis füst, rövidzárlat.
A nagy Tudós sápadtan mondja:
- Túl nagy az egérszag. Szellõztetni kell!!

A cikknek fergeteges hatása van. Ezen röhög a szakma három napig. Ezésez Géza elbujdosik, mert már unja az állandó és szüntelen csipkelõdést. Arról nem is beszélve, hogy Janka néni is telefonált, hogy el akar jönni hálálkodni Lali miatt. Már csak ez hiányzott. Igen. Már csak ez hiányzott. Mert a cikket elolvasta Z. Z. neves tv-rendezõ is. Éppen nincs munkája. Egész érdekes figura lehet ez az Ezésez Géza azzal a vacakkal -gondolja magában. A macska fotogén és a nézõk szeretik az ilyesmit! Milyen jó kis mûsort lehetne ebbõl kanyarítani! Telefon, randevú, megbeszélés, megbízás. A megbízás lényege: ismeretterjesztõ film vázlata a macska agytevékenységérõl.
Ezésez Gézáné istenként tekint férjére és lábujjhegyen jár a lakásban. Javult a feketekávé minõsége is. A konyhaasztalon - csak úgy ad hoc - kis üveg cseresznyepálinka!
Dr. Ezésez Géza pedig lemerevedve ül megszokott vackában, és fogalma sincsen arról, hogy mihez kezdjen. Még sose csinált ilyet. Viszont látott már tv-mûsort. Ha azt akarja, hogy a nézõ szórakozzon, akkor változzon át krimiíróvá. Ez nem megy. Ha ír valamit a Penetronról, úgy ahogy azt TUDJA írni, akkor az unalmas. Vergõdik, kínlódik, szenved és idõnként a Potzauerre gondol, aki bezzeg meg tudná írni. Egyszer aztán suttyomban, anélkül, hogy gondolt volna rá, szinte magától, csak úgy könnyedén, kicsusszan belõle a sztori. Így valahogy:

(tv-filmnovella, tizenöt perc)

Macskamama szoptatja kicsinyeit. A kicsinyek gyorsan fejlõdnek. Szépen berendezett szobában rengeteg kismacska játszik. Kisgyerek lép a szobába, a kismacskák körülugrálják. A kisgyerek kis madzagon kis papírlabdát emelget. A sok kismacska ugrál és kapkod a kis labda után. A kisgyerek nevet. A szülõk bejönnek a szobába. Nézik, hogy a kisgyerek nevet. Kismacskák ugrálnak. Szülõk is nevetnek. Apa leguggol, hogy jobban Lássa, hogy nevet a kisgyerek. Mama is leguggol. Kismacskák ugrálnak. Kisgyerek nevet. Mama nevet. Papa nevet. Hirtelen a mama nagyot sikít és székre ugrik. Eltorzult arccal mutogat. Kisgyerek nevet. Papa nevet. Mama sikít. Kismacskák egy kupacban gomolyognak. Kisgyerek nevet. Papa nevet. Mama elájult. Kismacska szájában kisegér. Közeli kép a kisegérrõl. Még látható a kismacska is. Macska egyre halványabb, végül csak a kisegér látható. Kisegér is kezd halványulni. Kisegér áttûnik a laboratórium képébe.

Narrátor szövege: A szag kettõs természetébõl következik, hogy szagszerû és egyben korpuszkuláris is. A korpuszkuláris szerkezet legkisebb, már nem osztható egysége a Penetron. A Penetron a kanegérszag legkisebb egysége. Már egy Penetron kihat a macska magasabb agytevékenységére. 0,1 Penetron hatására a macska arra gondol, hogy a kan egér nem is olyan büdös.
Közben a kamera végigpásztázza a laboratóriumot. Vízcsap. A csap csepeg. Kis lámpácskák villognak. A mûszer zümmög. Keskeny nõi kéz nyúl a képbe és levesz egy üvegedényt. Folyadékot tölt. Mérlegre teszi. Kamera rámegy egy kismacskára. A kismacska szembenéz a kamerával. A nõi kéz az edényt a kismacska elé teszi. A kismacska borzolódik. Kéz benyúl és elveszi az edényt. Kismacska alszik. Kéz újra be. Másik edény. Kismacska alszik. Kéz elviszi az edényt. A kismacska alszik. Újra kéz, edénnyel. Kismacska alszik. Kéz elviszi a kismacskát.

Narrátor: Nem titok többé, hogy mi megy végbe a macska agyában, ha penetronsugárzás hatásába kerül. Ami tegnap még utópia volt, ma már valóság és holnap a gyógyító kéz szolgálatában áll. Vége.

Dr. Ezésez Géza szempontjából teljesen mindegy, hogy Z. Z., a neves rendezõ az anyagot kissé átdolgozta. Nem tizenöt perc lett, hanem öt, nem maradt meg a kedves nyitó képsor a családdal és kismacskákkal, a laboratóriumi rész is át lett dolgozva, s a kisegér szempontjából mutatta be a kérdést.
A mûsort egyébként is az ötévesek klubjának keretében mutatták be szerdán fél négykor, így a kollégák sem piszkálhatták, hiszen senki sem látta. A honoráriumot viszont felvette. És ez még csak a kezdet volt. Mert a mûsort megnézte Y. Y. a még nevesebb filmrendezõ, aki kilencvenperces játékfilmet akart csinálni Macskák, egerek és emberek címmel, melyhez dr: Ezésez Gézát kérte fel szakértõnek. Jelentkezett az Állatvilágunk szerkesztõsége és megbízást adott a Macskalexikon szerkesztésére. Jelentkezett a Közegészségtani Kiadó és megbízást adott a Harc az egerek ellen címû kiadvány szerkesztésére. Jelentkezett még ezenkívül . . . . . . . . . . és a . . . . . . . . . . . . . . is.

Dr. Ezésez Géza hajnala falvirradt. Áradtak a megbízatások, dolgozott is látástól vakulásig, éjjel és nappal. Irt cikket és könyvet, tv-riportot és ismeretterjesztõ filmet. Szerkesztett mûszert és vegyszert, fordított és ferdített. Megírta a Hörcsögélettan ÁBC-jét. Aztán a Hörcsögélettan Felsõfokon c. mûvét. Aztán a Hörcsögök és az ember c. tanulmánykötetét. A mozikban sikerrel vetítették a Még Te is Lehetsz Biológus c. úttörõfilmet.
Csurrant is a sok munkáért, néha cseppent is. Felesége hamar hozzászokott az új állapothoz, egyre kevesebbet járt lábujjhegyen. Romlott a fekete minõsége is. Szeszes ital véletlenül se volt már a konyhaasztalon.
A Penetron végül is megtette a magáét. Életmû lett, publicitást hozott, no meg némi pénzt is. Ezt a komplex folyamatot összegezi Arkhimédész második törvénye, mely szerint:
 

Minden újra átdolgozott Mû értéke annyit nõ, mint az általa kipréselhetõ tiszteletdíj súlya.

 
 

Tartalomjegyzék