Mûtéttani gyakorlatok

1. A sebészeti eszköztár

A sebészeti eszköztár (instrumentárium) alap és speciális eszközökből áll. Az alapműszerek négy csoportba oszthatók.

1.1 Szövetszétválasztó műszerek: pl. szikék, amputáló kések, Metzenbaum olló, egyenes vagy hajlított Mayo-féle preparáló olló, Cooper olló, éles Volkmann kanalak, fűrészek.

1.2 Szövetek megfogására, megragadására szolgáló műszerek: pl. anatómiai és horgas / sebészi csipesz, magfogó, Péan-féle anatómiai érfogó, Kocher-féle sebészi érfogó, moszkitó érfogó, Klammer-féle bélfogó, Mikulicz fogó, Backhaus csíptető, Doyen fogó.

1.3 Szövetszéttartó, feltáró műszerek: kutaszok, tompa és éles sebkampók, hasfali kampók, lapocok, gombos szonda.

1.4 Szövetegyesítő műszerek és anyagok: kapcsok, varrótűk (éles bőrtű, izomtű, gömbölyű béltű, atraumatikus tű), Mayo és Hegar típusú tűfogók, Michel-féle kapocsrakó, varrógépek, varróanyagok.

1.4.1 A varróanyagokkal szembeni fontosabb követelmények: nagy szakítási szilárdság, kis kapillaritás, jó tolerancia a szövetekben, sterilizálhatóság. Az európai nomenklatura a fonalvastagságot 1/10 mm-ben adja meg, ez megfelel az U.S.P. nomenklatura 6/0-ás fonalának (Nr. 1 = 6.0). Egyéb számozások: B&G (drót), lenfonalak számozása a vastagabbtól a vékonyabb felé: No. 25, 40, 80, 100, 120.

1.4.1.1 Felosztásuk eredet alapján: természetes (len, collagen-catgut) - szintetikus (nylon, polypropilen).

1.4.1.2 Felosztásuk felszívódóképesség alapján: felszívódó (polyglikolsav, collagen, polyglactin 910) - nem felszívódó (len, nylon, polyester, drót).

1.4.1.3 Felosztásuk struktúra alapján: monofil (nylon), polifil vagy multifil (selyem), az utóbbiak lehetnek sodrottak vagy fonottak.

1.4.2 A varrótűk foka ("szem") lehet elliptikus, négyszög alakú, speciális zárószerkezetű, ú.n. franciaszem, ill. a fonallal egybeépített (atraumatikus tű). Az atraumatikus tű foka nagyobb mint a tűvel egybeépített fonal keresztmetszete, így a suturával okozott szöveti trauma kisebb. Alakjuk alapján egyenesek és hajlítottak lehetnek.

1.4.2.1. A tű görbületét jelző számok alapján 1/4 (negyed körív), 3/8, 1/2 (félkör), 5/8-os tűket ismerünk. A görbület alapján a a tű funkciójára is lehet következtetni: kisebb (1/4-es) görbületű az ú.n. bőrtű, a nagyobb, 1/2-es görbületű az izomtű. Speciális izomtű a hernia sebészetben alkalmazott vastag, erős Bassini tű.

1.4.2.2. A tű keresztmetszete a hegynél lehet kerek vagy hegyben végződő háromszögű, a test keresztmetszete lehet kerek (bél, serosatű), ovális, vagy háromszögű vágóélű (bőr, izomtű).

1.4.3 A tűfogók két típusát használjuk, a Mayo-Hegar tűfogó a Pean érfogóra hasonlít, a teste hosszú, karcsú, használata megegyezik a többi gyűrűvel és zárszerkezettel ellátott sebészeti műszerével. Általában érsebészetben, finomabb öltések elkészítésénél használjuk. A tűfogó szárán levő zárszerkezettel változtathatjuk a fogás erősségét. Itt három fémhorog akad egymásba, ezért a tűfogó a zárszerkezet harmadik kattanásakor tartja a tűt a legerősebben. A zárat tovább nyomva a zárszerkezet fogai kinyílnak és a tűt kivehetjük. A Mathieu típusú tűfogónak hasonló zárszerkezete van, de a tenyerünkkel fogjuk meg, és a marok szorításának erejét változtatva zárjuk vagy nyitjuk a fogót.

1.4.3.1 A suturához használt tűt általában a fokához közelebbi harmad határán fogjuk a tűfogóba, úgy hogy a tű és a tűfogó közel merőleges legyen egymásra. A tűfogó végből kb. 2-3 mm legyen szabadon. A fonalat jobb kezünkkel hozzáfogjuk a tűfogóhoz, a fonal szabad végét pedig a tűfogó és a tű teste közötti szögletbe akasztva kívülről behelyezzük a tű fokán levő úgynevezett francia szembe. A tűfogó alatt kb. 10 cm-rel a fonalat levágjuk, a fonalvéget eligazítjuk, úgy hogy mind a hosszabb, mind a rövidebb fonalvég (a "zászló") a tűfogó hozzánk közelebbi oldalán legyen.

1.4.3.2 A tűfogót (a többi műszerhez hasonlóan) a műtősnő olyan helyzetben adja át az operatőrnek, hogy az késedelem nélkül használható legyen. A sebész mindig felfelé vagy oldalra tartja üres tenyerét. A megfelelően határozott mozdulattal tenyérbe adott műszer körül a kéz ujjai automatikusan záródnak. A leesett műszert természetesen soha nem próbáljuk meg a földről felvenni.

1.4.3.3 A sebészetben alkalmazott gyűrűs tartószerkezetű műszerek (Pean érfogó, ollók) használata eltér a megszokottól, mivel ezeknél az eszközöknél az alkalmazás feltétele a szilárd, biztonságos tartás. E műszerek szárainak végén található egyik gyűrűbe a hüvelykujj, a másikba a gyűrűsujj kerül, a mutatóujj a műszer testén, általában a két szárat összekötő forgáspont felett rögzíti a kéz helyzetét. A műszer szárainak nyitása és zárása a gyűrűbe helyezett ujjak összehangolt mozgatását feltételezi. A hétköznapi életben megszokott módon (vagyis a hüvelykujjat és a mutatóujjat helyezve a gyűrűkbe) nem tudjuk sem a preparáló ollót, sem a zárszerkezeteket megfelelően használni.